Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1885

Tartalomjegyzék

let. A szin képzete, egyszerű, primitiv ténye a lélek felfogó tehetségének, mint a hang. A szili egyszerű, elemi képzet; ezért nem lehet azt meghatározni, vagy leírni.

A látó érzék a sziliek különfélesége által legelőször is a kiilön- váltság, a korlátozás, a határ, a korlátolt térbeliség felfogására vezeti az értelmet, melyek aztán a többi térbeli viszonyok ismeretének alapját vetik meg. Ez ismeretek tehát már nem a puszta érzéklés közvetlen eredményei, hanem azokat a gondolkodó tehetség- elemzés, összete- vés, egybehasonlitás, megkülönböztetés stb. szóval Ítélés által szerzi meg magának. A látás tehát, miként a tapintás is, közvetve az anyagi világ térbeli állapotainak felfogására szolgál eszközül. Azért nevezik mind a kettőt térfejlesztő érzékeknek. — Tapintó érzék által a vak is szerezhet némi ismereteket a tárgyak térbeli tulajdonságairól, de hogy ez ismeretek mennyire homályosak, hiányosak, sőt részben helytelenek is, épen az operált vakoknál tapasztalt s fónebb elősorolt jelenségek bizonyítják legjobban. A térbeliségnek a tapintás által szerzett zavaros, hézagos és helytelen ismereteit a látás tisztázza, kiegészíti, megigazítja. Ezért mondják a látást a távolban való tapintásnak, vagy mint Esser nevezi: szellemi tapintásnak. De viszont a tapintás érzékletei is erősen támogatják a látás által szerzett, s nem mindig megbízható ismereteket. A dolgok testiségéről, halmazállapotáról, szilárd, folyékony voltáról való látási szemléleteinket a tapintás emeli való meggyőződéssé. A tárgyak térbeli kiterjedésének s azok mértékeinek megismerésénél a tapintás a látással karöltve munkálkodik. A térbeli méréseknél az értelem ritkán elégszik meg a puszta látással, hanem a tapintó érzék s a mérő eszközök segítségével végrehajtott mérések által szerez pontos és szabatos ismeretet a testek kiterjedéséről, távolságáról stb. A tapintó és látó érzéknek ezen egymást támogató s kiegészítő együttes működése már az öntudat fejlődésével kezdődik s annyira egybeolvad, hogy egész szokássá válik. Az ösztön, melynél fogva a csecsemő a látott tárgyakkal kezeinek érintése, tapintás által törekszik közelebbről megismerkedni, megszokásnál fogva felnőtt korában sem hagyja el az embert. E miatt vált szükségessé a múzeumokban, műkiállitásoknál stb. a látogató közönséget alkalmas feliratok által figyelmeztetni, hogy a kiállított tárgyak érintésétől tartózkodjék. A ki azonban már hivatásánál fogva is térbeliségek mérésével huzamosabban foglalkozik, e folytonos gyakorlat által látása oda fejlődik, hogy a tapintó érzék segítsége nélkül is eléggé biztosan kalauzolja az értelmet a mértékek lehetőleg pontos megítélésében. Tudjuk, hogy az ácsok, építő mesterek, a fák, épületek mérveinek: a magasság, szélesség, hosszaság, vastagság és átmérőnek stb.; s a tüzérek, mérnökök, erdészek, vadászok stb. a távolság nagyon megközelítő megítélésében feltűnő jártassággal bírnak. Ez az, mit a közéletben