Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
96 csontozatának védelménél ez a legelső ruha se menne odább, — gyakran eladdig, hogy múmiaként begöngyülve, pehelybe fülesztve, s tagjainak szabad mozgásától megfosztva, a legszánandóbb helyzetre kárhoztassa a kisdedet. A gyötrelmeit panaszolni még nem értő sir azután éjt-napot egyaránt, a mig ki nem merül. Az értetlen ápolók pedig aggódva találgatják baját; füstölik, melengetik, házi altatókkal csititgatják szegényt, mig végre sincsen szabaditó, ki szenvedéseit úgy magyarázná meg: hogy, épen oly szív és ész nélkül, magokat az ily ápolókat is vagy két huszonnégy órára jól bepólyáztatná . . . S a serdültebb gyermekek ruházatában sem lehet észszerűen más az irányadó, mint hogy takarja és védje a testet, a nélkül, hogy el- puhitsa, mozgását feszélyezze, vagy épen elnyomoritsa. Legyen az időjáráshoz alkalmazott, de lehetőleg könnyű; se télen, se nyáron túlságosan meleg. Tartsuk a gyermeknek elég hajjal födött fejét s nyakát, a mikor csak lehet, szabadon, s töltésiét, hűvösen, gyomrát és lábait szárazon s mérsékelt melegen. Óvakodjunk végre akár közönyből, akár kedvezésből oly öltözékkel látni el, mely anyagának színe s finomsága által, méginkább pedig alakja és díszítése által a hiúság s nagyralá- tás hajlamát, s ezzel kapcsolatban a divatkórságnak s mások kicsiny- lésének ösztönét költhetné föl benne. VI. A ruházat fesztelen könnyűségét misem igazolja okszerűbbnek, mint az, hogy a tagok gyakori, könnyű mozgása egyik legkiválóbb tényezője az emberi test szabályos és erőteljes kifejlődésének. Mint ugyanis minden más erőt, az izomerőt is a gyakorlás edzi és tartja fenn. Midőn az izmok gyakorlása, a testmozgás, a szervek gyorsabb működését eszközli: a testanyag cserélkezését is előmozdítja egyszersmind; izmosítja s hajlékonynyá fejti a testet; befoly annak életszinére, deli alakulására s egész megjelenésének kellemére s köny- nyüdségére. Ellenben távol tartja ugyanakkor a mozdulatok esetlen nehézkességét, s a gyermeki gyámoltalanságból folyó számos veszélyeket. Mily jó azért, hogy a gyermeknek rendszerint oly erős ösztöne a mozgás. Maga a természet figyelmeztet ebben a mozgás szükségére s annálinkább a gyermeki mozgás-ösztön korlátozásának, vagy épen elnyomásának kártékonyságára, — s egyúttal arra is, hogy itt sem kell avatatlan kézzel az ő munkájába nyúlnunk, hanem magára a gyermekre hagynunk, hogy mozgáseszközeinek s önmozgásának fejlesztését minélkülünk, szabadon kezdje meg. Legelső kelletlen beavatkozásunk a gyermek önmozgásába: a bölcsős csecsemőnek ri n g at ás a. Erről az annyira szokásos lóbá- lásról, épen mint a pólyázásról, a vaskos, tagbaszakadt fél-vad népek mitsem tudnak, s alig való is az másra, mint a kisded agyának elká- bitására, hogy — aludjék, ne sírjon . . . S mennyi ártalom rejlik ebben, gondolom, eléggé mutatja az, hogy az ide-oda hirabálódásban szédülés,
