Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
91 mindenben, hát étkezésében is olyanná lesz, a milyen környezete. A család óra; a gyermekek mutatók, — rendetlenek a rendetlenekkel; mig a hol rend és mérséklet hat át mindent a családban, ők is természetükbe szedik lassankint a mértéket és rendet. Noha biz’ a mégsem járja mindenkor ily simán. . . A serdülő gyermeket ugyanis sem csupán az ösztön nem vezeti már, mint az állatot; sem az értelem még, mint a felnőttet, — hanem a kettő közt lebeg, csaknem mindenkor hajlammal arra, a mi az állatban ritka, a mértékletlenségre. Csak keresve lehet oly gyermeket találni, a kinek a mérték és rend kelletlen ne volna. A szülői értelemnek kell hát a zabolát kézen tartania; a gyermekben pedig annak érzetét korán felkeltenie: hogy a felnőttek társaságában ő, a meddig azok rendjéhez illeszkedik, az asztalnál csak tűrve van. Hamar megérti ezt a gyermek, kivált ha rendetlenkedése esetén az asztaltársaságból kiutasittatik. Mitsem tud még e számkivetésnél mélyebben érezni. Azért is, ha úgy szokás a háznál, — a mi kívánatos is — hogy a szülők s felnőttek asztaltársaságában ott üljön a gyermek, minden alkut kizáró törvénye legyen, hogy csak azt, csak annyit és úgy élvezzen, a mint azt a szülői józan okosság, — igenis, a józan okosság, és nem a gyöngédség, vagy szeszély kiszabja. Egészsége, és nem szeme kívánsága szerint kell a' gyermek mértékét megítélni; ennek többet, annak kevesebbet, az egyenlőség jogcimén emelt minden követelés visszautasításával . . . Első hát az imént jelzett asztaltörvények közt, hogy a táplálék célszerű minőségére figyeljünk. S a célszerű — magától értetik — nem mindig az, a mi a gyermeknek legjobban fűlik a fogához; hanem a mi legkönnyebben, legjobban táplálja, még ha talán foghegy- gyel eszi is. Az izgató étkeket s italokat a kicsinyekkel még kár megizleltetni. Jó ideig a csecsemő koron tűi is a tej meg a tejes való neki. Az egészen egyszerű eledel a felnőtteknek is jobb a fűszeres, pikant készítménynél. Ki a táplálékban csakis táplálékot s nem egyebet keres, a legválasztékosabbak közt is az egyszerűbbhez nyúl; mert tudja, hogy az a táplálóbb, hát — jobb is. A válogató Ínyenc, ellenben, mesterkélt, cifra étkekkel, vendégeskedéssel készül a böjthöz; mert az izgatónak érzi szükségét. Már ez mutatja, hogy nem egészséges soha. Egész életén át hiányt s Ízetlenségeket kénytelen tűrni a válogató, s terhére lenni másoknak, — ritkán vagy soha sem lelvén olyat, a ki szája-izént főzzön; míg a mindenhez s mindenben az egyszerűhöz szokott nem csak függetlenebb, mint a válogató Ínyenc, a kenyértől; hanem gazdagabb is az ételfélékben, mert neki az amannál ismeretlen éhség a legköznapibb étket is édességé fűszerezi; s az a mit talán ifjonta kevésbbé élvezett, éltesebb korában kezd csak igazán ízleni.
