Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
92 Nagyon megérdemli azért a nevelő figyelmét, hogy a felnőttek étkeire fogott gyermekek egyaránt szokjanak meg mindent, a mi az asztalra kerül; egyiket ne mellőzzék a másikért, se pedig a különös kedvenc-étkek iránt ne tanuljanak meg vágyakat táplálni. Valamint nem kevésbbé fontos az sem, hogy étkezésök bizonyos napi rendhez legyen kötve. Idegen körökben, s egykor majd mint felnőtt nem igen fogja ugyan e rendet megtarthatni mindig; de időn s renden kivül, a rátukmált étel-, vagy italhoz sem szívesen nyúlni. Különben, az idegen alkalmaktól a gyermeket, a tehetségig, távol kell tartani, valamint általán minden oly táplálékoktól, melyek csak a szemet hizlalják, s éhség-, szomjúság kivül is evésre, ivásra ingerelnek. De nem lehetetlen már most, t. h! hogy midőn én így fegyelmezem a szegény gyermekek étvágyát, kétkedve rázzák a jó anyák fejőket, — túlhajtottnak, alig kivihetőnek találván tanácsaimat. Lám pedig én az egészségest fegyelmezem; mint fog még a torkig étetett beteggel elbánni — az orvos ?! Különben, kivihetőbb tanácsokkal is tudok azok számára szolgálni, kik netalán valami példásan étkes, mindenkor kész evő hazafit kívánnak nevelni .. No tehát legelső legyen itt, hogy mihelyest a kisded meg tudja fogni, a majszolni-valólól soha üres ne legyen a marka. Növekedvén pedig, későn-korán s föltétlenül kapjon meg mindent, a mit szeme-szája kivan. S hogyha talán kötekednék olykor, vagy az engedelmességet mondaná tel: Ígérgessünk a czukros szájú kicsikének valami — nagyon ,édeset1, nagyon ,jót‘... Végre a még serdültebbnek juttassunk, valamikor csak kér, egy-egy kis zsebpénzt is; de hogy mire költötte el, soha se kérjük tőle számon. És több effélét is ki lehet még találni, hogy az ekként beokott gyermek azután az eszem ászomnál ne ismerjen nagyobb boldogságot, melyért tehát, a hol s mikor lehet, minden alkalmat és eszközt megragadjon... Kinálgassuk csak gondosan s ha netalán olykor vonakodnék, hízelgéssel, ámítással s ha kell, ráparancsolással is tömjünk belé annyit, a mennyi nem neki, hanem a mi vakszeretetünk mérlegének elég. S meglássuk, azon csudálatos képességre fog lassankint szert tenni, hogy három annyit vehessen be, mint a mennyi elég, s rák módjára mintegy csupa hassá válván, háromszorosan követelje is meg a magáét, — feledve a tapasztalás bölcs intését: „A ki sokat akar enni, keveset egyék! ..“ Aggszó, de igaz, t. h! hogy „a mértékletesség az egészség anyja.“ Bátran hozzá tehetjük, hogy minden erkölcsi emelkedettségnek is egyik fő istápja. Az önmérséklést azért idején meg kell a gyermeknek táplálkozásában t a n ú 1 n i a, hogy egészséges maradjon s erkölcsi nevelése sikerüljön. Legjobb iskolája pedig a gyermekre nézve az önmérséklésnek, ha gondunk van reá, hogy akarata ne mindenben teljesüljön, s különösen a táplálkozásban csakis a rend s a valódi
