Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
13 nélkül ezek sem állhatnak meg alapúi; mert ez esetben csupán kényszerítő természeti törvények vannak, s az emberi cselekvések is mind e törvények szerint történvén, a szabadság fogalma is tisztán fictio, s igy az összes erkölcsiség alapja egyre határozatlanabb lesz s lassankint a múlt idők homályába merül. S csakugyan látjuk is már, hogy ez elmélet nyomán az ember személyes voltát tagadni kezdik s az emberiséget pusztán egyedek összeségére sülyesztik, mi által az erkölcsiség alanyát, az akaratot, szabadságától törekszenek megfosztani. Tapasztalat útján nem lehet tudni, vájjon az önzetlennek mutatkozó cselekvés véghezvitelében nem lépett-e az akarat elé valami kényszerítő hatás; tehát nem lehet bebizonyítani, hogy az a cselekvés szabadon, függetlenül történt. De hisz akkor senkit sem lehet felelősségre vonni! S csakugyan a felelősség terhét törekszenek levenni az emberek válláról, midőn az erkölcsi szabadságot ostromolva azt állítják, hogy cselekvéseink sohasem erednek független elhatározásból, hanem mindig ellenállhatatlan kényszernek engedünk, és hogy a felelősség érzete nincs meg bennünk, hanem csak úgy belénk nevelik. Ily elvek uralomra jutásával miféle következményekkel járna az absolut emberi fölség idealismusa? Ha nincs más uralkodó, mint csupán az ember, az egyed, a maga önzésével: akkor nincs az ember fölött észszerű, föltétien, változatlan rendje se jogoknak, se kötelességeknek. Jogok? Honnan erednének, ki szentesítené ? Kötelességek ? Ki róhatná ránk; ki tehetné kötelezőkké ? Azonban nem kell bizonyítani, hogy a család; a község, az állam teljesen, egészökben jogokon és kötelességeken épülnek s állnak fenn. T. i. a jogok és kötelességek értelmes rendet alkotnak, mely az emberiség eszméit, viszonyait, törvényeit magában foglalja. Ezeket azonban végtelen, független értelem alkotta, az isteni értelem, kezdete és szentesítése az igazságosságnak, mely nem egyéb, mint a rend uralkodása. Az emberí értelmet ez isteni értelem világosítja meg, s ez úton látja meg az emberi értelem az örök, változatlan, szükséges rendet, akaratának szabályozóját; és mert meglátja, ha mégis ellene szegül a maga rosszéi értett javának előmozdítására, beleütközik az erkölcsi rendbe s okvetetlen felelős az okozott rendetlenségért. Attól a pillanattól fogva, hogy a rend fénye megcsillan az ember értelmében, a lelkiismeret is elfoglalja székét kebelében; képes már felfogni a jogot és kötelességet, képes azokat tisztelni s tevékenységében szabályozóvá tenni; képes egyszersmind uralkodóvá tenni a családban, aztán a községben s végre az államban, s így magában megvalósítani az örök igazságot, hogy mint apa, hatóság és fejedelem, vagy kormány érezze magában a rend vagyis az igazságosság hatalmát és rendezze a család, község és állam törvényeit az isteni rend,
