Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884
Tartalomjegyzék
11 fokozatán, hanem mindjárt gyakorlati alkalmazásban jelennek meg;, s épen azért, mert az idegenből átvett intézmények a nemzeti szellemet készületlenül találják, nekünk életérdekeinket fenyegetik. Fejlett utánzó tehetségünknél fogva a mi müveit osztályaink szellemébe rövid időn keresztül annyi ellentétes eszme furakodott és, mivel ez osztályok tetemes része ma is idegen irodalomból, vagy legfölebb azok utánzásából táplálkozik, — annyi, még ki nem forrott nézettel tömődik meg, hogy a közönbösség sehol sem oly általános. Ezt a közönbösséget sokan szerencsének tartják, sőt publicistáink jó része egyenesen a nemzet józanságának tudja be; pedig ez inkább a szellem lomhaságának tulajdonítható, melynél fogva ezt is, azt is inkább igaznak tartja s elfogadja, mintsem, a mi többé-kevésbbé a szellem megerőtetésével jár, a dolog mélyére törekednék lehatolni? holott az igazság csak egy lehet. Minden iránt érdeklődni, a mi idegen, a divattól föl egészen a legnehezebb társadalmi problémákig, s utánozni mindent egész a magunk eredetiségéből való teljes kivetközésig: világos, hogy a szellem nagymértékű közönbösségével, vagy a mi még rosszabb, fölületessé válásával és az akarat gyengülésével jár. Vagy nem innét van-e, hogy azt képzeljük, mintha az igazi tudás a sokféle felületes ismeretben állana? Semmiben sem akarunk hátra maradni; azért vagy harminc évig törjük magunkat a sokféle után; dicsekszünk nyelvismeretünkkel, ezzel, azzal és nem érünk rá igazán megtanulni egyet; kötelességeinkre gondolni meg nem is jut időnk, mert hiszen sokat kell tudni; csak igy juthatni valamire . . . Pedig épen így nagyon bajos; mert nem tanulván meg kötelességeinket ismerni, az önzés uralkodik rajtunk; s hogy mások ne követelhessék meg tőlünk kötelességeink pontos teljesítését, magunk sem merjük azt másoktól megkövetelni. Innét a közönbösség meg a nepotismus nemzet-rontó uralma, mely már az iskolában kezdi gyűlöletes harcát az ellenkező törekvések ellen. A kötelességtudó tanárnak elégszer kell ezt tapasztalnia s fájdalmasan esik arra gondolnia, hogy a gyermek a családból, s épen a müveitekéből igen gyakran azt a nézetet hozza magával az iskolába, hogy neki nem igazi tudásra, annál kevésbbé a kötelességek teljesítésének komoly megtanulására van szüksége; hanem csupán bizonyítványra, mely a tanultság látszatát megadja; aztán háta mögött áll majd a befolyásos rokonság, hogy emelkedhessék. És valóban emelkedik is, míg akárhány jeles tehetségű, tanult, komoly, kötelesség-tudó fiatal ember kétségbeesett küzdelemmel is épen hogy betevő falatját csikarhatja ki a durva önzés közepette. Már csak ezért is szükséges a fiatalságnak mennél előbb megtanulnia, hogy neki kötelességei vannak ; hogy nem a pillanatnyi szeszély, vagy szenvedély lehet akaratának kormányzója; hanem a józan, kifej2* c
