Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
8 mint a testnek része, ezzel együtt vész el. A halállal vége mindennek. A gyakorlati tanulság: „élvezz, mig élsz, s ne vesd meg a gyönyört.“ íme! ily szörnyű tan, csak ezért: élvezz, mig élsz, s ne vesd meg a gyönyört. Isten, szellem, lélek, halhatatlanság, erény, lelki- ismeret semmik; csak anyag, élvezet, gyönyör! Ha ehhez hozzáveszszük még az ember származására vonatkozó újabb tanokat, és Büchner, Feuerbach et comp, vizeiméiről a tudomány és haladás nevében sem feledkezünk meg: tisztában vagyunk ezen rendszerrel magával úgy, mint irányzatával; de egyúttal nem fogunk csodálkozni azon sem, ha tapasztaljuk a következményeket, melyek az egész mindenség ezen felfogásából az emberre és a társadalomra nézve önkényt folynak; ha az elmélet átment a gyakorlati életbe, vagy ha a gyakorlatot megszentesitette az elmélet. Elmélet és gyakorlat, tudomány és élet eszmei tartalom nélkül! A pantheismus, a mint már jeleztük, beleöli az Istent a mindenségbe, melytől lényegileg nem különbözik. Míg tehát a keresztény álláspont szerint az Isten nemcsak alapja, hanem teremtője is minden létezőnek; nemcsak a világban létezik lénye, hatalma és jelenléte által, hanem a világ előtt és fölött is; élő, öntudatos, szabad, személyes Isten: addig a pantheismus azt hirdeti, hogy ezen végső alapja minden dolognak magukban a dolgokban rejlik, ezekben nyilvánul és valósul meg, s ennélfogva a létező mindenséghez nem oly viszonyban áll, mint ok az okozathoz, hanem mint állag az ő járulékaihoz. Minden egy, és egy minden sv mi näv. Láthatni ezekből, hogy a pantheismus lerombolja az Isten eszméjét, a világ eszméjét. És ezzel itt be is érjük. Mert ha tüzetesen akarnánk e rendszerről szólani, bele kellene mélyednünk a részletekbe, hogy kimutathassuk helytelenségét, hogy megcáfolhassuk; azután le kellene vonni a következményeket, hogy t. i. a pantheismus nem magyarázza meg a legkisebb tüneményt sem, s talánynyá teszi az emberi lélek természetét; nem fejti meg az emberi ismeret mivoltát; nem ad felvilágosítást a történelemről, a szabad tettről stb. Ezen tannak legrendszeresebb kifejtője, a régiek után, Spinoza. Találóan mondja Schwegler: „Joggal hasonlították össze Spinoza substantiáját egy oroszlán barlangjával, melybe sok lábnyom visz, de ki egy sem.“ Bár e tan, mint tan, nem állja ki a józan bírálatot, az élet mégis megbarátkozott vele; nemsokára, minden felsőbb színezetét elvesztvén, behatolt a nép közé, mely levonta belőle a gyakorlati következtetéseket is — a socialismusban és communismusban. De minthogy e rendszer minden pantheismusa. mellett is Isten nélkül van, a száműzött Isten helyét rövideden elfoglalta a „nép“ és az „állam,“ „államisten,“ mely előtt minden önállóságnak, minden külön létnek, minden egyediségnek meg kell hajolnia. És igy ezen tan, mely minden létezőbe életet lehelt,
