Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
9 mely minden kőből, bokorból, féregből, emberből Istent, csinált, azon eredményre jut, hogy tulajdonképen semmi sem bír önálló léttel és létezési joggal az általánossal — substantia, nép, államisten — szemben ; az ember egy csepp a végtelen tengerben, az általános szükségképességnek alávetve, minden méltóság, cél és jelentőség, az istenség, halhatatlanság, szabadság és erkölcsiség eszméje nélkül. Ha az anyagelviség hívéi azt mondják, hogy csak anyag van, s kétségbe vonják a szellemi világ létezését; a pantheismus pedig a teremtett világot mint járulékát tekinti az egyetlen substantiának, az absolutnak : az idealisinus a maga álláspontja érdekében azt vitatja, hogy az anyagi világ nem létezik a szellemtől függetlenül, hanem csak a gondolkodó alany — én, absolut én — productuma, oly formán, hogy az én teremti azaz tárgyiasitja és helyezi magán kívül képzeteit, és ezek képezik azután a külvilágot. Tehát a külvilág nem valóság, csak látszat. Ezen látszatot azután az egyes idealisták más és más alapon magyarázzák ki, mindegyik a maga sajátos álláspontja szerint. (Neoplatonikusok, Berkeley, Fichte. Schelling, Hegel). Mindegyik Faust a maga nemében, ki azért választá a bűvészetek hogy lássa legvele- jében, mi tartja a világot épen. De a puszta szóban turkálnak; fáradozásuk hiábavaló: az absolut, istenszerű ismeretre el nem juthatnak. Az absolut tudomány teljes, tökéletes ismerete minden létezőnek, mely nem egy fárasztó, lassankint fejlődő dialektikai folyamatban, hanem egyetlen pillantással tekinti át az értelmi világ összes terét, — az ismeretnek oly eszméje, mely csak Istenben valósul meg, ki maga az igazság; de az emberi szellemre nézve örökké elérhetetlen... Nem nehéz észrevenni, hogy az ember — mert ő hordozója a gondolkodó alanynak, absolut é n — vagy spekulatív észnek — oly tulajdonsággal van ezen felfogás szerint felruházva:, melylyel tökéletlen volta miatt nem bírhat, t. i. teremtő hatalommal. Tehát isteni hatalommal bir; maga teremti a külvilágot; maga hozza elő a látszatot, ő az Isten. Egyébként az idaalismus másrészt — mutatis mutandis — pantheismus is egyúttal, a mint ezt története mutatja. Az idealismus Hegelben érte el tetőpontját, mely után következett a felbomlás. Mert mintha megrettent volna az Istenné előreléptetett gyarló földi teremtmény roppant méltóságától; és mintha szégyelte volna a degradált igazi Isten helyzetét: megkezdődött lassan a kijózanodás; be kezdők látni, hogy az oly bölcselet, mely ennyire felforgatja a természetes rendet, nem lehet az igazi bölcselet. Egyébként az idealismus nagy-mesterei magok is tetemesen közreműködtek tanaik rossz hirbe hozásán azon kíméletlen eljárásuk által, melyet egymásnak megbírálásában követtek, midőn kölcsönösen gúny tárgyává tették egymást. Helyesen mondja ezért Somogyi Károly, Menzel szavait idézvén: „Mindenik azt erősité, hogy egyedül ő találta fel az igazságot, 2
