Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
66 igazság a rosszakaró lélekbe; mert a rossz a jónak útját állja, mert a rossz és igaz közt a szövetség lehetetlen. E szavakat: igazság, tudomány, magasztos, örök érvényű jelentésükben értem. Mert épen nem állíthatom, hogy az ember erény nélkül semmiféle tudományosságra nem juthat. Erény nélkül is tanulhat, megismerthet, fölfedezhet az ember sokat; tanulás, megfigyelés és tapasztalás utján el lehet jutni az igazságok felfogására. De miféle igazságok ezek? Véletlen, anyagi, töredékes igazságok, összhangzás nélkül önmagokkal, vonatkozás nélkül az ember rendeltetésére. De változatlan, örök, feltétlen igazságnak, élő igazságnak, mely kényszeríti fölfelé emelkedni, mert ellenállhatatlan — ily igazságnak nem lehet részese az erkölcstelen ember ; s legyen bár büszke némely tanulmányaira, melyek nélkül a világ elég jól meglehet ; melyek nélkül sokan az emberiség büszkeségeivé lettek: szűkölködni fog oly igazságokban, melyek nélkül sem a köznek hasznos szolgája, sem pedig élete feladatának megoldója nem lehet. S a mit egyesekről mondunk, egész népekről is azt kell állítanunk. — Mennyire sülyedhet egy nép tudománya mellett, ha a jó erkölcsökben megfogyatkozott, önök is megtanulhatták a történelemből. S ha talán még nem értenék, rövid időn meg fogják érteni, mit alkottak s mit alkotnak századunk magasztalt lángelméi erény nélkül. Emlékezzenek majd vissza, hogy eleve megmondottam Az erkölcsi elva- dulás hözepett, melyet müveikkel okoztak, érzik, hogy a meglevő viszonyoknak változniok kell; de nem állván az erkölcsiség erős, megrendithetetlen alapján, kérdéseket tesznek, elméleteket állítanak fel; nézetek ütik fel fejőket vakmerőén s gyűlölködve dulakodnak egymással ; egy letiport helyébe más tíz emelkedik, hogy újra letipródjék. — És azt mondják, hogy a szellem halad előre, az igazság utat tör magának, — ez a szükséges tudományokban való haladás. Ily tévedés uralkodik a szellemi haladás körül. A tévelygés kísérleteit az igaz megismerésében való haladás bizonyságának hiszik. Férfiak, kik nagy szerényen az emberiség apostolainak, a jövő prófétáinak, a haladás előfutóinak címezik magokat, keresztülgázolják a tudás mezejét minden irányban s megfeledkezvén, vagy inkább megemlékezni nem akarván arról a históriai tényről, hogy a kereszténység a művelődés anyja: a művelődés terjedő eszközeivel a keresztény szellemet akarják a nép szivéből kiirtani. S miért e gyűlölködő küszködés? Mert a kereszténység, az emberiség tökéletesítésére alapíthatván, az egyén érdekeinek csak annyiban enged tért, a mennyiben azok érvényesülése a közerkölcsiségnek s ez által a közjónak emelésére szolgál; az önzésnek, az önistenitésnek pedig útjában áll, azt hirdetvén, hogy az ember nem maga szabta ki célját maga elé. Ezért gyűlölik az önhitt lángelmék a kereszténységet, ezért vetik a lángeszökkel hasított
