Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
65 Az emberiség az anyag terén való haladáson kivi'il nemesebb, nagyra hivatottságához méltóbb haladásra is törekszik, t. i. haladásra a tudásban vagyis az igaz megismerésében. Azonban a mint az anyagiakban való haladás nem lehet az ember végcélja, úgy a tudományosságban való sem; mind a kettő csak eszköz az igazi haladásra: az erkölcsire. Célnak tekintve, az anyagi alakban való bővelkedés végső eredményében elaljasodásra vezet; célnak tekintve meg vagyis pusztán magáért művelve a tudomány jó szerencsében kevélységet szül, bal- szerencsében pedig csak a kétségbeesés ajtaját nyitja fel. Az értelmesség az ember fénye; ennek kell elüljárnia, hogy fölfelé törekvésében útját az igazság fáklyáival megvilágítsa. A tudomány, ha Istentől van, megmutatja az embernek rendeltetésén, mint végczélján kívül, egyéb jogos törekvéseinek, mint mellékcéloknak útját s fölfödözi a benne és rajta kivid levő eszközöket, melyekkel azokat a legkönnyebben és legbiztosabban elérheti. Minekünk, az önök tanítóinak, minden mások felett kötelességünk fenszóval hirdetni, hogy a tudomány emberhez méltó haladás, vezetője s eszköze sok más haladásnak. Azonban kötelességünk megmondani azt is, a mi sajátságosán nevezetes, hogy erkölcsi haladás nélkül igazi haladás a tudományosságban sincs; hogy mindaz, mit az emberek e névre méltatnak, szerencsétlenségökre szellemi hanyatlássá fajul. A szellemi haladás előre menetel az igazság megismerésében, az erkölcsi pedig a jónak gyakorlásában. De az igaz és jó eszményi voltukban feloldhatatlan kötelékkel vannak összefűzve; azért az értelem csak akkor lép benső szövetségre az igazsággal, ha az akarat is felbonthatatlan szövetségre lép a jóval. Ha a gonoszság keze széttépi a szent köteléket, mely a lelket a jóhoz fűzte, akkor egyúttal az igazságtól elválását is végrehajtotta; az igaz és jó szeretete, napról-napra hátrál a tévedés és bűn növekedő hatalma előtt. Ez a dolgok kikerülhetlen egymásra következése. A mi a cselekvés becsületességét s az erény tökéletességét csorbítja, csorbítja az értelmesség valódiságát s a gondolkozás összhangját is. Azért hiába keresnénk embert, ki az igazság ismerésében gyarapodik, a jónak cselekvésében pedig fogyatkozik. Embernek, hogy igazán tudós legyen, igazán erkölcsösnek is kell lennie, e szavakat magasztos értelmükben véve; mert a bölcseség az igaz megismerésében s a jónak szere- tetében áll. Lehet valakinek akárminő lángesze; ha nem embere a jónak, az igazságnak sem lehet egészen embere. Hadd szóljak az Írással, melytől manapság úgy fáznak az emberek, csak néhány szót mond erre nézve olyat, a minek mélységével csak egyszerűsége vetekedhetik : „In malevolam animam non introibit sapientia.“ Nem talál utat az 9
