Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
64 neveztem eszményi állapotnak, melyre törekedni mindnyájunknak szent kötelessége, és hozzátettem, hogy mindeniköknek e szempontból kell erejüket már most, ifjú korukban, edzeniök, hogy majdan munkálkodásuk a közre hasznos, önmagukra boldogító legyen. E szempontból itélgettem ez évi önképző körük munkálkodását is. S ha, némely évekéhez képest, szőkébb körűnek találtam is azt, mégis, a körülményeket számbavevén, a ft. igazgató úrnak s az egybegyűlt tanár uraknak örömmel jelenthetem, hogy az önképző kör ez évi munkálkodása szemlátomást a-komolyabb munkásság felé hajlott. Gyüléseinkközben néha-néha elmondottam, a mit el kellett mondanom; nem foglalkozom hát tovább is munkálkodásuk bírálásával, hanem inkább egy-két óvó szavam lesz önökhöz, főkép legidősbjeikhez, kik rövid időn már végső búcsújokat veszik ezen intézettől. Tavali szózatom végén felsoroltam mindazokat a vádakat, melyekkel nemzetünk jövőjéért aggódó nagyjaink a középiskolákból kikerült ifjúságot illetik. Hadd fejezzem ki azon reménységemet, hogy önöket nem fogják érni azok a vádak, nem különösen az, hogy „a magyar ifjúság, a közép iskola határán túl, a majdnem korláttalan szabadság szelétől elkapatva, beleesik a henye társaságok szokásaiba, s e miatt választott szakmájában nem törekszik lehetőleg tudományosságra emelkedni.“ Önökben vagyon munkakedv; erősen hiszem, hogy ismeretük körének bővültével még gyarapodni fog az. Azonban előre is jegyezzék meg, hogy tudományosságban gyarapodni magában még nem elég, sőt voltakép lehetetlen, ha az nem erkölcsi alapon, tehát nem a köz érdekében történik. Egy kiváló publicista nem régiben a következő mély értelmű szavakat írta: „Ha sikerülne valakinek az embereket meggyőzni arról, hogy az erény ép oly szükséges, mint a mindennapi kenyér: akkor az az ember a lehető legnagyobb dolgot hajtaná végre; mert ha a társadalomnak újjá kell születnie, ez az újjászületés nem politikai, hanem csak erkölcsi alapon lehetséges.“ Egyedül az erkölcsi újjászületés mentheti meg a társadalmat attól a romboló vihartól, mely az erkölcs meglazulási miatt már-már feje fölé tornyoséit. Ebben az erkölcsi újjászületésben pedig, tehetsége szerint, mindenkinek latba kell vetnie összes munkásságát. Mag,-un is ily kötelességet törekszem teljesíteni, midőn meg szeretném önöket győzni arról, hogy, ez iskolából kilépvén, bárminő állást foglalnak is el majd a hazában, az erkölcsre ép oly sziikségök lesz, mint a mindennapi kenyérre; midőn — tavali szózatom folytatásakép — meg akarom magyarázni, hogy a jó erkölcsökben való haladás nélkül a tudományosságban való még oly haladásuk is többé-kevésbbé lelkök elvadulására vezetné önöket.
