Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
I íi ■ ■ ' ' . . 24 / ■ - . ■ .v ' Szemmel láthatólag sülyedt a római birodalom; lassanként, elho- mályosúlt a régi nagyság fénye. A régi szellem és a régi erő elszállt, önzés és rút szolgalelküség lépett a hazaszeretet és a polgári erények helyére; a római nép már csak test volt, lélek nélkül; ennélfogva nem is újulhatott már meg önmagából. Az erkölcstelenség elnyomta lassanként a lelkiismeretesség és kötelességérzet legutolsó szikráját is : „Az emberiség — úgymond Döllinger — közel volt ahhoz, hogy elmerüljön a vétkek, gaztettek undok sár tengerében, midőn mintegy a történelem szellemének szózatára, a mindent elnyeléssel fenyegető nyers érzékiség ellen síkra szállott, egy érzék feletti elem, a mely azt leterité és elragadta tőle a világ trónusát.“ A pogányság holdja azonban elhomályosodik, és kél a kereszténység napja, melynek ragyogásától megújúl a föld arca. A vér, mely a Megváltó keresztjéről alápatakzot.t, egy új műveltség életforrása lön az egész világra nézve, mely mint a kovász átjárta az emberiséget, hogy a romok felett új életet teremtsen. A kereszténység odaplántálta az emberiség kebelébe a vallás-erkölcsi műveltséget, és ezzel az emberiségbe raká le minden igaz műveltség életalapját és lényegét; fölsza- badítá az emberi szellemet az érzékiség és állatiság szolgasága alól, megújította az embert életének legmélyebb alapjában ; így nyeré el a lélek ama vallás-erkölcsi nemességet, melyen belső és külső életének minden további nemesbűlése és tökélyesbűlése nyugszik. A vallás-erkölcsi műveltség ellenállhatatlanúl érvényesítő magát; mindig szélesebb körökben terjedt el. Hiába küzdött a pogányság tűzzel-vassal ellene; nem állíthatta azt meg haladásában. A kereszténység nem sokára elterjedt az egész világon és hasonlóvá lett a terebélyes fához, melynek árnyékában a népek megtelepedtek. A mag, mely ezen fáról hüllőit, kicsirázott, sarjba szökkent és virágokat hozott, s e virágok illata betöltő az emberi élet minden terét. Új műveltség támadt a szellemi, társadalmi és közgazdasági élet mezején, — új műveltség, nem átszőve már a barbárság elemeivel, hanem megtisztítva a valláserkölcsi hatalom világossága és ereje által. Nem szándékom nyomról nyomra követni ezen új kultúrát fejlődése egymásutánjában, mert ez annyit tenne, mint vázolni az életet a kereszténység körén belül. Fájdalom ! a kereszténység nem folytathatta áldásos munkáját háborítlanúl. Alig hogy legyőzte leghatalmasabb ellenfelét, a pogányságot, máris új ellenségekkel állott szemben. Az ellenmondás szelleme minduntalan támasztott magához hasonló társakat, kik majd eme, majd ama tanait támadták meg s ostorozták egész hévvel; igaz, hasztalan, de szakadatlanúl napjainkig. Ezen folytonos küzdelemben a kigondolható legélesebb fegyvereket vitte az ellenfél a küzdő térre, s bár nem ért velük célt, a mennyiben a kereszténységet az ő hamisítatlan tanaival nem győzte le ; de fegyverei
