Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
25 mégis ártottak: megrongálták a talajt, melyet a kereszténység oly nagy szorgalommal művelgetett , elrontották a jó földet és e mellett akadályozták munkását munkájában, a minek azután az volt természetes következménye, hogy a gaz, mely a legernyedetlenebb szorgalom mellett is ki-kiütötte fejét, időről időre nem lévén kiirtható, mindinkább szaporodott, évről évre megtermetté gyümölcsét, s egyúttal silányabbá tette a jó termést. Az elégűletlenek sorakoztak, s külön felekezeteket alakítottak, melyek aztán gyermekeikkel és unokáikkal egyetemben új elveket, új tanokat hirdettek, mindegyik a maga sajátos álláspontja, esetleg érdekei szerint. A tanok átmentek az életbe; az ige testet öltött. A hatalmasak ép úgy felhasználták az új tanokat, mint a nyers tömeg, midőn azokat saját előnyükre kizsákmányolhatni gondolták. Bekövetkeztek a vallási háborúk; egész orsizágok állottak ellenségekként egymással szemben, hogy karddal döntsék el, melyik részen áll az igazság. Hogy a vallás a legtöbb esetben csak ürügy volt az önző célok elpalástolására, úgy hiszem, nem kell fejtegetnem; a történelem erre nézve kellő felvilágosítást nyújt. Nem igy harcoltak és hódítottak a kereszténység első hirdetői! Nem is vallástalanság, hitetlenség, erkölcstelenség, a családi és társadalmi viszonyok elsatnyulása s barbárság jelezték nyomaikat. A példa hatott. A fejedelmek és államok mind több hatalmat és jogot igényeltek maguknak, és a tudomány, mondjuk, a hamis tudomány e törekvésükben hatalmasan támogatta őket. Be-benyúltak az egyház dolgaiba illetéktelenül; megfosztották jogos birtokaitól jogta- lanúl; egyházfők és uralkodók akartak egy személyben lenni. És mi lett ennek következménye? Amint előbb összekuszálódtak a vallási fogalmak, úgy most ingadozni kezdettek a jogi fogalmak; lassanként kihalt a hitben megingatott kedélyekben az eleven jogérzet. A példa hatott. Más idők, más emberek. A tekintély nimbusa eltünedezett; megváltoztak a viszonyok. A támadóból megtámadott lett. Ha te bántod a másét, én miért ne bánthatnám a tiedet? Osztozkodjunk! De ez nem ment oly egyszerűn, minden előzmény nélkül. Hogy az Isten valahogy tudomásul ne vegye azokat, mik a nap alatt történnek, és hogy ezen gondolat ne nyugtalanítson bennünket: jerünk! támadjuk meg az Istent, mondjuk ki, hogy nincs Isten; és ha ez sikerül, akkor az egyház magától romba dől, és vele együtt elné- múlnak ama szörnyű tanok: a lélek halhatatlanságáról, az utolsó Ítéletről, a pokolról stb. De vigyázzunk! akaszszunk ki egy imponáló cégért. De mi legyen ez? Különös! mi lehetne más, mint a tudomány. Tehát a tudomány, a haladás, a felvílágosultság nevében!... És? — A merénylet sikerült. Akadt ország, mely hitt a hamis tudomány prófétáinak, és szótöbbséggel leszavazta az Istent, kimondván : 4
