Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883

Tartalomjegyzék

20 A szentirás, az emberi nem eme legtiszteletreméltóbb okmánya, nemcsak a zsidókról, hanem mindazon népekről is ad útbaigazító felvi­lágosítást, kikkel azok az idők hosszú során át érintkeztek. Ezen szent könyvből látjuk, mily nehézségekkel járt tisztán megőrizni a zsidó népben az atyák hitét annyi pogány, bálványimádó népek köze­pette; de egyúttal tudjuk, hogy valahányszor el akartak térni az egy igaz Istentől, mindannyiszor Isten súlyos ostorcsapásai alatt kelle szen­vedniük. Lapról lapra majd ígéreteket, parancsokat, intéseket, fenye­getéseket, tanításokat tartalmaz a hit és erkölcsi élet épségben tartása érdekében; majd nyomorról, csapásról, a büntetések legválogatottabb nemeiről szól, melyekkel őket Isten, parancsainak áthágása, hitetlensé­gük, kicsapongásuk, kislelkűségük és bálványozásuk miatt meglátogatta. Megbüntette őket gyermekeikben, megritkitotta soraikat; drágaságot, ellenségeket, nyavalyákat küldött reájuk; áldást, vagy átkot mért azokra, kik parancsát megtartották, vagy megvetették. Ha lázadni kezd­tek Isten ellen, nyomban büntetés érte őket. Hányszor köté Mózes szivükre a parancsok és szertartások megtartását, hányszor figyelmez­teti őket, „hogy netalán megcsalatkozván, magatoknak faragott hason­latosságot csináljatok, férfiú, vagy asszony képét, hasonlatosságát min­dennemű barmoknak, melyek a földön vannak, vagy az ég alatt repeső madaraknak és csúszómászóknak .........., nehogy fölemelvén szemeidet az ég re, lássad a napot és holdat és az égnek minden csillagait, és téve­déssel megcsalatván, imádjad és tiszteljed azokat, miket Urad Istened minden nemzetek szolgálatára teremtett, melyek az ég alatt vannak.“ (Deut. IX., 16—19). De úgy látom, majdnem az egész Deuteronomiu- mot ki kellene Írnom, ha részletesebben akarnék szólani mindamaz áldá­sokról, melyek az Isten választott népére liúllottak, ha hitt benne s parancsait megtartotta; vagy átkokról, melyeket reája szórt, ha tőle elpártolt és parancsait megvetette. És ki nem látja, hogy kisebb-na- gyobb mértékben ugyanazon csapások érik ma is és mindenkor azokat, kik Istentől elpártolván, faragott képet azaz uj Istent csinálnak maguk­nak, hogy azt imádják. De nem minden nép jutott ily barbár elvadúlásra, mintvoltak már számos népek a zsidók szomszédságában, és vannak a jelen korban is, — értem a vadakat, kikből a vallás-erkölcsi elsatnyulás következtében a műveltség gyökerei s ellemei kivesztek, hogy az állatiság teljes uralma alá jutottak. Sokan azon népek közül, bár az eredeti valláser­kölcsi műveltség náluk is mindinkább hanyatlott, a szellemi, társadalmi stb. téren a műveltségnek aránylag magas fokát érték el. Ez azon műveltség, melyet leghelyesebben „pogány műveltségnek“ lehetne nevezni. Ide tartoznak az u. n. antik kultur-népek: a chinaiak, indu­sok, perzsák és egyiptomiak, de legkivált a görögök és a rómaiak.

Next

/
Thumbnails
Contents