Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
19 némikép ; mi fordultunk el tőle. A sarkvidékek örökös hóval, jéggel vannak borítva; nincs napjok, nincs meleg, mely a jéghegyek képződését megakadályozhatná; és ha megindulnak ezen hegyek, jaj akkor a hajónak, mely közéjük keveredik. De ne hidd, hogy csak a jéghegyek vészt- hozók! Cseppenkint szivárog a viz a kősziklák és a fák hasadékaiba, s nincs erő, mely borzasztóbban rombolna a dermesztő hidegben, — némán, de ellenálhatatlanúl. A sziklák omlanak, a fák dőlnek . . . íme, hamarjában az élet képe — Isten nélkül! „Vallás és erkölcs — úgymond Washington — nélkülözhetetlen tényezői a közjólétnek. Nem liazaíi az, ki az emberi boldogság e hatalmas oszlopait aláássa.“ És éppen ezért el fogja ítélni, s kell, hogy elitélje a vallás és erkölcs felforgatóit az emberiség józan része; mert ők bizonyára sem az emberiségnek, sem a polgárisodásnak, sem a szabadságnak nem barátai. II. A vallás-erkölcsi műveltség alapja s lényege nemcsak az egyéni, hanem a népek műveltségi állapotának is. Mert a hol az erkölcsi nemesség hiányzik, a hol a vad szenvedélyeket, melyek az emberben szunyadoznak, nem tartja féken a vallás-erkölcsi hatalom, ott az állatiság kerekedik az emberben uralomra; a hol pedig a szenvedélyek uralkodnak, ott nem lehet emberhez méltó műveltségről szólni. Semmiféle, még oly tudományos képzettség s külső finomság sem nyújthat kárpótlást a vallás-erkölcsi műveltség hiányáért; mert egyedül ez adja meg minden más műveltségi ágnak valódi értékét s jelentőségét. A vallástalanság, az atheismus barbárságra vezet, nem műveltségre. Hogy az igazi vallás-erkölcsi műveltségre kivántató elveket egyedül a keresztény vallás foglalja magában, ezt már fentebb érintettük. Nézzük immár, mit szól a történelem kérdésünkhöz. Az ókori népek közül egyedül a zsidók őrizték meg tisztán az egy igaz Istenben való hitet; a többieknél ezen eszme mindinkáb elhomályosul, a monotheismus helyére a polytheismus lép, és ezzel együtt az eredeti vallás erkölcsi öntudat igazságtartalma is mindinkább elkallódik ; a vallási elvadúlás s erkölcsi romlottság folyvást nagyobb téren kezd uralkodni. A vallási igazságok, melyeket a józan emberi ész az eredeti hagyományból megtartott és részben a történelmi időbe áthozott, egymás után elcsenevésznek és helyüket a vallási tévtanok tömkelegé foglalja el; a vallási és erkölcsi élet elveszti minden támasz- tékát és fokonkint végzetes elfajulásba sirlyed. Ez úton azután egyes népek az idők folyamában annyira sülyedtek, hogy kiveszvén életükből a műveltség minden eleme, teljesen a vadság állapotára jutottak. Ez utóbbiakról nem akarok bővebben szólani; az utazók, kik fölkeresték őket, csodálatos dolgokat beszélnek felőlük.
