Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
15 alapja minden emberi, positiv törvényuek. Ha az ember magamagának törvényhozója lehetne, akkor kivételeket is tehetne a törvény alól, és a szenvedély és kötelesség közötti harcban bizonyára tenne is. De hová lenne akkor az erkölcsi rend!? Komoly áldozatról, kitartó türelemről, a szenvedések elviseléséről nem lehetne szó. Azt mondhatná valaki: minek a vallás; elég az erkölcs! De jegyezzük meg, a tagadás halad. A vallás után az erkölcsön a sor. Nem kell-e már is tapasztalnunk, hogy a kételkedés az erkölcsi világrend szilárdságában és változhatatlan kötelező erejében a nép minden rétegén folyton terjed, és hogy ennélfogva a romlottság mind nagyobb mérveket ölt. Ez az oka, hogy a nagyobb terjedelmű s fensőbb fejlettségű oktatás dacára szüntelen nő az erkölcstelenség, jeléül egyúttal annak, hogy az erkölcsi tényezők nélkül való műveltség n e m biztosít a. romlottság eile n. A vallás-erkölcsi műveltség magva és lényege műiben emberi műveltségnek. Tudomány és művészet csak annyiban és addig őrzik meg eszményi tartalmukat s maradnak meg eszményi haladásuk utján, míg a tiszta vallás-erkölcsi érzületből és életből szívják magukba a tápláló erőt. Ha e gyökér elszárad — pedig hogy ne száradna az éltető Isten-eszme nélkül, — akkor a tudomány s művészet merev szoborrá lesz, melynek ereiben nem lüktet az isteni eszmék üde élete, hanem helyette az eszmenélküli nyers naturalismus, a durva való és az üres tagadás fagyasztó lehelete borong felette. Dicsekedhetik ugyan az ember jeles kultür-művekkel, melyeket az egész világ bámul- de ezek igazi megnyugvást nem eszközölnek, hidegen hagynak, sőt a hatás, melyet reánk gyakorolnak, sokszor nem más, mint bizonyos borzadály azok lényegétől, melyet a magasabb eszme egyetlen sugara sem szelídít, mérsékel. A nélkül a műveltség csak félmüveltség, minden eszményi tartalom nélkül. Igazi műveltség csak ott lehetséges, hol a szükséges tényezők közül egyik sem hiányzik: a hol egyik sem szenved rövidséget; a hol a szellemi és külső, a társadalmi és anyagi arányt tart az erkölcsivel. De az élet Isten nélkül a vallás-erkölcsi tényezőt nélkülözi; következéskép az életre nem alkalmazható a „műveltség“ elnevezése. Lehet félmüveit; de a legtöbb esetben az igazi neve: barbárság. Mert mi az alapja az ily társadalmi műveltségnek? Az anyag, erő, szám, érdek. Már pedig ott, hol tisztán ezek uralkodnak, ott az eszme, az igazság, a jog, a méltányosság, az elismerés, az emberhez méltó életnek mind megannyi követelményei, száműzve vannak. Ott érdekből közeledik a férfi a nőhöz, és mivel erősebb, ő uralkodik fölötte; a gyermek érdekből ragaszkodik szülőihez; a család érdekeltek társulata. Az egyénnek mint ilyennek nincsenek elidegenithetlen jogai; az erősebb kezében eszközzé lesz. A többség minden, az egyes semmi. Az ember úgy az adás-vevés tárgya, mint minden más dolog; kifoszthatom, felhasznál
