Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
14 elszakadván központjától, mint a repedt csónak, evező nélkül, ide s tova hányatik a mindenség szomorú óceánján.“ A mily kétségbeejtő az istentagadó élete, oly örömteljes a hívőé. Az Isten-eszme azon termékeny fa, mely a legszebb és legillatosabb virágokat hajtja, gyümölcse pedig úgy az egyesekre, mint az összességre nézve valódi áldás. A virágok elseje a vallás. Szükségkép mutatkozik ez, mihelyt az ember az Isten eszméjét érezni kezdi magában, mihelyt tudtára ébred. A gyermek ajka alig tudja eldadogni Isten nevét, s kezecskéi már is imára kulcsolódnak. Az első bimbó; és mennyi kellem fekszik nyiladozásában! Az ég lehajol a földre: az első áldozati illat fölemelkedik a magasba. A bimbóból virág lesz; a gyermek fejlődik, férfiúvá nő. Az élet viharai között meg-megáll, félredob mindent, a mi kétséget és aggodalmat kelt, minden búsongást és gondot. a múlandó hitvány érdeket, lelkében isteni hangok zendűlnek meg; egy szent zsolozsma tör elő szivéből: „Mi atyánk, ki vagy a meny- nyekben . . .“ Az imádság átöleli az egész embert; a miből következik, hogy nincs hatalmasabb művelődési tényező, mint épen a vallás és ennek kifejezése: az ima. Azért folyton nagy szerepet játszott az imádság a régi classikus népeknél mind a nyilvános, mind a magánéletben. És midőn ezen vallásos szokás hanyatlani kezdett, bekövetkezett erkölcsi és állami bukásuk is. Az oltárkő, melyen az ember Istennek áldoz, egyúttal azon alapkő volt, melyre népek, birodalmak épitkeztek. Kultus és kultúra együtt jár; azért ama néptörzsek, melyek elszakadtak a vallási hit és kultus hagyományaitól, egyszersmind kiestek a kultus által föltételezett kultúra köréből; és minél alsóbb fokon áll vallási ismeretük, annál alább sülyedt műveltségűk és erkölcsük. De az imának erkölcsi jelentősége is van ; rövid kifejezése az az erkölcsi életnek. Az ima körűi díszlenek az erkölcs szép virágai. Vallás, ima, erkölcsös élet együtt jár. Erkölcs vallás nélkül olyan fa, melyet gyökereitől megfosztottak ; a vallás erkölcs nélkül üres forma, — kisebbíti Isten eszméjét, lealacsonyítja az embert; az imádságot hazugsággá teszi az ajkon ; magát az embert képmutatóvá. De továbbá, ha nincs Isten: nincs erkölcsi rend, nincs erkölcsi törvény; mert a törvény törvényhozót tételez föl. Isten nemcsak az igazságnak ősképe, hanem a jónak is eszméje. 0 az élő, örök erkölcsi rend, melyhez az embernek magát tartania kell, hogy célját megvalósíthassa. Isten nélkül nincs kellő sanctiója a törvénynek; mert az erkölcsi eszme betöltését, vagy elhanyagolását csak Isten jutalmazhatja, vagy büntetheti meg igazán. A szenvedélyek borzasztó hatalmával szemben csak igy valósulhat meg az emberek közt az erkölcsi rend. Ha tehát áll, hogy minden törvény csak a szentesítés által nyeri teljes jelentőségét, még inkább áll az a természetes törvényre nézve, mely
