Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
112 nira, a tények analógiája szerint, az ütni való nemzedéknek kellene megint következnie: mégsem tudom kívánatosnak találni, hogy a testi büntetések újkorát megéljük . . . Már csak a gyermek-civódások aprós, sokszerű rúgói eléggé bizonyítják, hogy minden esetére azonegy orvoslás, a testi fenyítés, sem igazságos, sem célszerű nem lehet A bölcs türelem tehát esetenkint a gyökerére fog menni a bajnak: nem a könnyen lobbanó vér kitőrése-e csak a bántalom; vagy talán a magahitt, sérülékeny kevélységé, mely mindenütt fölényt követel magának? Vagy hátha a sértés a megférhetlen aggatózás müve, mely, mint a csipkebokor, mindenkibe beleakad; vagy épen a gyermek irigységé, mely a testvérnek is kanosaiul nézi falatját, játékszerét, anyja ölelését, és kész kiragadni kezéből s összetépni a virágot, nem, mivel neki kell, hanem hogy más se örülhessen annak ... lm csak ennyiben is milyen különbsége az indító hajlamoknak! Az okos türelem azért a gyermeknek féktelenebb kitöréseinél is, rendszerint, a szelidebb fenyíték mellett marad, s minden nevelőnek azt javallja, hogy egyszer se gondoljon addig az „ütésre,“ mig százszor nem gondolt saját példaadására — a kegyes engedékenységben, szerénységben, kíméletes emberszeretetben s minden jónak, szépnek illő becsülésében . . . XV. Még erősebben előveszik türelmünket a gyermeknél oly gyakori makacsság, hazugság és a megátalkodott hanyagság, — mind megannyi veszélyes bajok, melyek egész részvétünket, szereltünket s bölcs óvatosságunkat kötik ki magoknak. A tüneteiben termékeny makacsság majd mint akaratosság, dac, majd mint ellenkezés, ellenszegülés stb. de mindenkor mint a tekintélynek tagadása lép fel, s azért a gyermek egész jövőjére nézve a legvégzetesebb elemeket zárja magába. A makacsság ritkán születik vele a gyermekkel, hanem beléneveltetik az olyanok által, kik azt hiszik, hogy nevelni annyi mint ellen tállá ni... A jelentéktelenben is korlátozzák s ingerük a tilosra különben is hajlandó gyermeket, s ezzel kész akaratának fóllázadá a és — ha elnézést lát — a szülői akarat fölé kerekedése és uralnia. Bármi okozná is, fő, hogy vele szemben saját helyes akaratunk mellett erősen megálljunk, miglen a gyermek akarat szilárdságunkon végre is meghajlik, vagy ha nem, megtörik. S törjék is, hogyha kell, a gyermekkamarában inkább, mint majdan az életben, — csak mégse az erőszakon soha! Miként az állati szilajságot, a neki vadult gyermekakaratot is csak szelídséggel szeli üthetjük meg. Időt nyerve magába száll a legkonokabb is, kivált ha fölérzette, hogy az ellene szegülót szeretet vezeti, mely sem erején felül, sem egyszerre sokkal, sem olyannal nem zaklatja, a miben eligazodni nem bir. Némely gyermekkeknél úgy látszik olykor, hogy inkább erély- lyel, mint szelídséggel lehet és kell akarat osságuk ellen hatni.
