Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
113 Hát igaz, hogy vas erélylyel néha hamar is, sokat is el lehet érni; csakhogy a külső eredmény nagyon csalhat, s a belső baj elnyomása nem egy annak megszüntetésével. Mindig téved, ki azt hiszi, hogy a gyermeken gyakorolt hatalom jobb ha erőn, mint ha szereteten épül. Mig talán solia eszébe sem jut megcsalni az olyat, a kit szeret: ösztön sürgeti rá s kedve telik benne, hogy rászedhesse azt, kitől félnie kell. De végre is a gyermek makacsságán rendszerint sokat púhit a fejlődő értelem, s ha ez sem, — az élet. Van, a mi az anyai gyöngéd lelket minden makacsságnál s gyermek-bűnnél kínosabban döbbenti meg, — az, midőn 3—4 éves kisdede valamely magasból lebukik, vagy mikor — először hazudik. . . Lesújtó egy érzet is az, t. h! látni, mint hűli le az első hazudság pillanatában egy szeplőtlen lélekről az ártatlanság ünnepi köntöse, s mint áll most előttünk, lesütött szemmel, egész meztelenségében a köznapi gyarló ember.. . „A ki hazudik, lop“ — tartja a közmondás. S valóban, legdrágább kincsében rabolja meg a gyermek önmagát e sötét bűn által, mely nem engedi annak szemében föllelnünk a kölcsönös bizalom átlátszó tiszta egét többé. S ezen felül még a hazugság nem marad sokáig társ nélkül. A csalás, torkoskodás, a tulajdon elleni vétségek mind közel állanak és könnyen csatlakoznak hozzá, — még pedig rendszerint a szülő közbenjárásával. így, midőn táplálékkal nem annak idején, nem kielégítésig s nem elég egyszerűn látja el gyermekét, a nyalánkság tárgyait s alkalmait pedig szabadon hagyja előtte: maga kapatja a torkoskodásra, mely aztán kész iskolája az eltulajdonításnak, sőt az maga is lopás már. Kezdi a gyümölcsön s végzi a sikkasztáson... Nagy türelemmel jár, de meg is érdemli, hogy korán rászoktassuk a gyermeket az „övé“ s a „másé* közt szoros különbséget tenni s az idegen tulajdon ellen intézett bűnben a leglealázóbb gyalázatot látni. De mig ekként a máséra való áhitozást, ha még szokásba nem rögzött, türelemmel, az alkalmak gondos elzárásával és megfelelő fenyítékkel lehet orvosolni: a ház ug ságot ritkán. „Annak, a ki hazudik — mondja Kant — semmi jelleme nincs.“ Ily kipusztúlt léleknek önérzetre ébresztését csakis akkor lehetne reméllni, ha a gyermek teljes bizalmát s nyíltságát sikerülne kinyernünk. De ne a bűn elnézése árán! Magát e bűnt mindenkor megvetéssel kell fogadnunk és szent komolysággal orvosolnunk, s azért mindenekelőtt gyökerét felkutatnunk. S úgy fogjuk találni, hogy majd az élénk képzelő erő s a hiúság, vagy álszemérem, majd a büntetés félelme, leggyakrabban pedig mások példája kelti és táplálja a hazugság ingerét. A hazugság kiválóan erkölcsi tévedés lévén, physikai fenyítékkel nem kellene azt büntetni soha. Sőt káros kísérlet volt és marad mindenkor: 15
