Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
Ill kedvetlenség ellen a kedvezésnek, vagy akármely jónak megtagadása; az őszinteség s igazmondás elleni vétségekre a bizalomnak s meghittebb nyájaskodásnak egy időre megvonása? . . A mily visszás volna tehát a fogfájást gyomorcseppekkel gyógyítani, ép’ oly okszerűtlen bármily vétségre is az éheztetést, a tányér lebontást, a szegletbe-állatást s effélét alkalmazni, vagy épen a munkát (emléztelést, Íratást) bün- liesztő eszközzé avatni, melyek a tévedés természetével összefüggésben nincsenek. A falánknak, nehéz felkelőnek, igenis, rövidítsük meg, de ne vegyük el egész táplálékát s álmát; a munkát pedig inkább élvezetének tekinteni szokja meg a gyermek. Ha már szabad mozgását úgy is megvontuk, újabb büntetésnek érezze-e a rászabott munkát is, melynek ily esetben mint időtöltésül engedett foglalkozásnak kellene örülnie. A bizonyos időre és helyre korlátozott elk ül önzés, megvonás és főleg a hallgatás kiváló fegyelmezési módoknak bizonyultak; rendszerint t. i. mély és bensőleg orvosló hatást gyakorolnak a még romlatlan kedélyre, s a maga összeszedésére, tartózkodásra és kiméletességre szoktatják a gyermeket, — mik már magokban is társas erényt jelentenek. „Sok beszédnek sok az alja;“ a fecsegő mindig közel jár ahhoz, hogy a szóval viszaéljen; mig az elvonulás s a hallgatás a maga meggondolására s a szóknak is választékosabb használatára vezérel gyermeket, felnőttet egyaránt, s alkalmas egyszersmind visszaadni a lélek megzavart nyugalmát s annak engesztelő belátását: mily igaztalanok s megtorlásra méltók a másokon ok nélkül ejtett sérelmek. . . XIY. Vannak végtére gyermekvétségek, melyek többé-kevésbbé mái’ az erkölcsi elevenbe vágnak, s azért még odaadóbb türelmet, de mindenkor elégtételt is és kiengesztelést kívánnak Legsűrűbbek itt a gyermekközi tettleges bánt álmák. Tudjuk, mily könnyű helyen áll gyermekeknél a barátság felmondása. Két nem egyenlő alma elég ok az összeütközésre olykor testvérek között is. Szerencsére, épen olyan könnyű a haragvók összealktatása. S mégis alig szükségesebb a higgadt tapintat valahol, mint itt, hol, vajmi könnyű az alkalmas pillanatot elvéteni s netalán úgy járni, hogy midőn oltó szándékkal a tűzbe füvünk, szemünk közé ugrálnak a szikrák. Ellenben a türőnek szelíd szaván, mint a kő ütése a pehelyvánkuson megtörik a harag és — megadja magát. S most már a gyermekre nézve, ki társának testi fájdalmat okozott, a régi szabály szerint: „ki miben vétkezett, az által bűnhődjék,“ legmegfelelőbbnek tűnhetnék fel: az ütésnek ütéssel visszamérése, haliogy egy ily visszatorlás ellen száz ok nem szólana. Többi között: gyönge növényke még a gyermek önérzete, melyet egyetlen vaskos érintéssel tönkre lehet tenni. A verve nőtt nemzedékek kora, hála érte, messze mögöttünk van immár; s habár az elérzéketlenedö mosta-
