Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1883
Tartalomjegyzék
100 mentsége, ha magát a jól nevelt gyermeket nem látom! . . Mi haszna a jóakarat ott, hol akaraterő nincs. Mit érhet maga az okos szeretet meg erély is akkor, ha a jó nevelés fő élet-ere, a következetesség, darabokra van szaggatva!.. Csak a higgadt ész, akaraterő s vas következetesség egyiitthatásával válhatik a szülői szeretet olyan tényezővé, mely a nevelésnek virágzási képességét megadhatja, — ide értve még az atyának, anyának eme nevelői erényekben egymást kiegészítő egységét, mely nélkül a kétféle szeretet kétféle vezetést vinne nevelésekbe s meghasonlást a gyermek belső életébe. A szülők magok is csak egységes szeretetök révén fogják saját nevelési hatásuk körét és erejét fölismerni, s megérteni, hogy az atya erélyét az anya szelídségének, és viszont, az anyai jóság túlárádozá- sát az atya higgadtságának kell mérsékelnie; továbbá, hogy nevelői előnyüknek egyedül azon kölcsönös elismerésben szabad állania, hogy míg egyfelől az anya a maga kedélyalkatával, éles megfigyelő erejével s a szeretet s gyöngédség szolgálataira termett hajlamaival mindkét nemű kicsinyeinek első, s leánygyermekeinek további nevelésénél is a férj által nem pótolható: másfelől az atya, komolyabb megjelenése, határozottsága és — rendszerint — fensőbbsége által szintén szükséges az anya mellé ott, hol a serdültebb figyermekek szellemi tevékenysége erősebb mozgásba indulván, ifjú leikök nem csak a leckéről, hanem a tettekről s a dicsőségről is álmodozik már. A szerencsés nevelés egyik föltéte, hogy a testvérgyermekek a szülők bölcs szereteté- nek áldásaiban igy osztozzanak meg. III. De fordítsunk a más oldalra már. Eégi dolog, t. h! hogy senki sem elég bölcs minden időben. így az okosan szerető szülőnek is megvannak a maga gyenge pillanatai. S ez még hagyján! De bezzeg az olyanok, kiknek valameny- nyi pillanatja gyönge; kik folyton ki-kitérnek minden nevelői józanság felelőssége elől, kiknek azért még szeretete is minden izében csakis egy végzetes gyöngeség, a természeti ösztön vakszer etete... Már pedig a vakszeretet utat veszt és kikerülhetetlenül azon bűnre téved, melynél már csak azért sem ismer a nevelés nagyobbat, mivel majd mindenkor gyógyíthatatlan romlást mér a gyermek életére. S ez a bűn — az elkényeztet'és. A gyermekkényeztetés — írjuk bár a szív, az értelem, vagy akarat gyöngeségének rovására — végre sem más, mint az önzés műve. A szülő, s legtöbbször az anya, jobbadán csak mint megáldott szerelmét, saját lénye mását, s örömeinek, szórakozásainak, hiúságának tárgyát látja s bálványozza magzatában, többé-kevésbbé feledve, hogy mint gondjaira bízott 1 e 1 k e t, mint az általa adott földi életnek, sőt egy, nagy Ígéretekhez kötött halhatatlan életnek örökösét is kellene
