Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1882
Tartalomjegyzék
6 ha t. i. Francziaország azon feladatnak hódolna, mely Europa jelen helyzete által van részére indikálva — s mely föladat keletre utal. „Francziaországnak van fon tartva — írja — hogy a kereszténység fegyverét a levante felé fordítsa, hogy a vele szemben fekvő Afrikát támadja meg, rombolja szét a rabló fészkeket, támadja meg s hódol- tassa meg Egyiptomot magát, a világ e lehető legkedvezőbb fekvésű tartományát.“ — így ir emlékirata első részében. A második részben ismét: „Ázsiáról pedig úgy hiszem, hogy ha a franczia király Konstantinápolyi s Kairót bírná, egyúttal az egész Törökbirodalom el lenne foglalva. Es adná Isten, hogy egyeduralmához ezen utat választaná.“ 2) Alig irá le e szavakat Leibnitz, már is égető szükség állott be az eszmének bővebb kidolgozására. Mert a keleti kérdés ép oly erővel döngeté meg Németország kapuit, mint a XIV. Lajos által fölidézett frank-hollandi kérdés. Bár ugyanis az V. Károly diadala Lepantónál az egész kereszténység közös ügyévé tette a mohamedanismus megtörését, mégis főleg Németországgal nézett farkasszemet a keleti vész Magyar- országon keresztül, hol is a félhold újból elhatalmasodván, 1663-ban a császár Regensburgba birodalmi gyűlést volt kénytelen egybehívni, hogy segélyt nyerjen a török ellen. E gyűlésen Boineburg buzgón és sikerrel vitte a szót. — A gyűlést aztán a sz.-gotthardi csata követte, hol megtöretett a félhold hatalma, s melyhez a császárnak még XIV. Lajos is segédkezet nyújtott; — azonban a lajthántuli bölcs politika folytán oly szégyenletes béke köttetett a törökkel, hogy a diadal alig konferált valamit a további veszély elhárítására. — Éhez járult egy, a maiuzi politika előtt vajmi kedves s általa különösen melengetett remény is: a Habsburg és Bourbon házak összetűzése valamely közös érdek által. A vesztfáli béke, a birodalom biztonsága, az európai keresztény hatalmak egyensúlya tévé ezt kívánatossá. E közös érdeket a keleti kérdés szolgáltatta volna, ha t. i. a császár a Balkán félszigeten, XIV. Lajos pedig Egyiptomban támadták volna meg közakaratu- lag a portát. Ez eszmét érleié meg az 1660—70. évtized a mainzi politikában. Leibnitz és Boineburg körülményesen kifőzték módozatait. A tervet 1671 őszén János Fülöp választófejedelemmel is közlék, kinek beleegyezését meg is nyerték. S ime, egyszerre beáll a lehető legkedvezőbb időpont is a kivitelre: a franczia és török udvar között diplomacziai feszültség áll be, mi 1672 júniusában Drinápolyban formális szakadásra válik! Leibnitz tehát megszerkeszti emlékiratát; melynek gondolatmenete a következő. * * * 2) Bedenken I. B. 90. II. B. 20.
