Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881

■

mmsm'

X.

koronázásának politikai körülményei.

I. Leopoldtól — I. Fér énei g.

Mielőtt őseink mai hazánkból egy talpalatnyi földet magukénak mondhattak volna, alkotmánynyal ajándékozták meg azt, melynek első pontja: „Mig Árpád nemzetsége él, a nemzet fejedelme mindig abból legyen,“ *) 400 éven keresztül zsinórmértékül szolgált a legfőbb hatalom birtokosának kétségbevonhatatlan fölismerésére. A felhozott alkotmánypont értelmében hosszú bizonytalan időre lemondott a nemzet egyik sarkalatos jogáról: a legfőbb hatalmat, ennek üresedése esetén, tetszés szerinti személynek adományozhatni. Őseink ezen intézkedése az utókor részéről ugyanazon elismeréssel kell hogy találkozzék, mint amily elismeréssel adózunk a nemzet ama bölcs eljárásának, melynél fogva, a beláthatatlan viszályok elkerülése végett, a nemzet nem él mindig jogával, melynek alapján szabadon választhatná Árpád családjának bármely tagját, hanem az örökösödés utján törvényes fejedelmének ösmeri legtöbbször a közvetlen uralkodó elsőszülöttjét, ennek még atyja életében történt halála után, a másodszülöttet s igy tovább, egyenes ágon lejebb szállva, de megmaradván mindig a tényleges hatalmat biró ág férfi tagjánál. Ezen eljárással korántsem mondott le a nemzet a vérszerződés biztosította jogáról, csak felfüggesztő azt. Állításunkat fényesen bizonyítja a magyar királyi szék betöltésének története az Árpádok alatt. Sz. István után — nővérének fiát, Pétert, ennek uralkodásával a nemzet elégedetlen lévén, sz. István második nőtestvérének férjét, Aba Sámuelt választja királynak. Szabadon rendelkezett az ország a királyi szék betöltésénél még azon esetben is, ha az elhunyt fejedelem fiúgyermeket hagyott maga után, mint ezt I. Endre példája mutatja, ki után nem fiát Salamont, hanem I. Bélát választották királynak. Nő-örökösödés, jobban mondva a nők királylyá választása, az Árpádok alatt ismeretlen volt.

’) Anonymus,

1

^