Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1881
2 A XIV. században, az Árpádok kihalása után, a nemzet a pápai s a császári hatalom minden erőködése ellenére is sértetlenül gyakorolja szabad választói jogát. Ezen alapon bírja az Anjou-ház sz. István koronáját. 2) N. Lajos örökösödés utján látszik atyja nyomába lépni, de csak látszik; mert a nemzet egyhangú akarata, mely fejére teszi a koronát, — csak megerősíti azon jogot, melyet boldogult atyja ellenében közel egy évtizedig védett. A hir, név és dicsőség, melyet N. Lajos kormánya az országra árasztott, engedékenynyé tette a nemzetet: elfogadta az ősiséget, elfogadta a jelen esetben — az eddig ismeretlen nő-örökösödést. Hogy Mária örökösödés utján jutott sz. István koronájához, — ezt maga megvallja egyik levelében, midőn igy ir: „Nobis- que hire snccessorio et ordine geniturae coronam et solium dicti regní Ungariae ac sceptra regiminis ipsius Genitoris nostri feliciter adeptis“3) etc. Ezen örökösödés a nemzet szabad elhatározásából létesült, mint ezt Mária maga is elösmeri a Forgách Balázs részére kiállított királyi levélben : „Et ex hoc nos Conformitas Praelatorum, Baronum et secus universornm Nobilium et Procerum Begni nostri Hungáriáé sacra Corona pari voluntate, nemineque discrepante, coronassent et iniunxissent.“ 4) Mária rövid uralkodása, mely alatt a birodalom határai csorbát szenvedtek, nagyon is érezhetővé tette a nemzet előtt, hogy a szív az állam legfőbb ügyeinek eldöntésénél első s utolsó tényező nem lehet. Hogy a nő-örökösödés, melynek példáját Mária trónra jutásában láttuk, csak ezen egyetlen esetre vonatkozott, s nem az Anjou-család nő-ágának trónképességét szentesítette, — kitűnik a következő eseményekből, melyek folyamában nem Hedvig, Mária nővére, kit az örökösödésnek leányágra való kiterjesztése esetében a trón illetett volna, hanem Zsig- mond, Mária férje lép a trónra; nem neje jogán, hanem a nemzet szabad választásával. Zsigmond hosszú önkényes uralkodása óvatossá tette az országot jövőre, s midőn vejét Albertet királynak választják, országgyülésileg gondoskodnak arról, hogy a múltban történt jogsértések többé elő ne forduljanak.5) I. Ulászló trónra való meghívását a török fenyegető hatalma tette szükségessé, s midőn Erzsébet csecsemő gyermekének megkoronázása után, melyhez a nemzet nem járult, a budai országgyűlés Ulászló mellett nyilatkozik, — egy nevezetes jelenséggel találkozunk, mely a királyi hatalmat a nemzet egyhangú akaratából s nem a koronázási szertartásból kifolyónak nyilvánítja. 2) Fejér: Cod. Dipl. VIII. 1, 164. 3) Katona: XI, 27. 4) Pray: Dissert, de Prior. Aur. 5) Corpus Juris; és Kovachich: Vestig. Comit. 226. s köv. 11.
