Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
8 működése is. De csak bizonyos mértékig. Túlfeszített izgalom eltom- pitja, sőt nem ritkán örökre megbénítja az ideget. Egyébként az idegizgatottság foka nemcsak az inger hatályától, hanem sokszor annak minéműségétől is függ. Az ajakszöglet, a hónalj, a talpbőr, vagy a köldöktáj legcsekélyebb érintése, csiklandása, igen heves idegizgatottságot, görcsös izomrángatásokat szül; míg ha az említett testrészeket tűvel megszúrjuk, vagy erősen megcsípjük, ebből csupán az illető helyi szúrás, vagy csípés érzéklete származik. Említettük már, hogy az inger átrohanása az idegeken, s ennek folytán az érzéklés, vagy testi mozgás keletkezése rendkívüli gyorsasággal mennek végbe. De ha a fényterjedés gyorsaságát megmérte a tudomány, az ingerroham megmérésének is akadt mestere. Helmholz, érdekes kísérletei által, teljes biztossággal megállapította, hogy az inger átfutása az ideg egyik végétől a másikig, másodperczenkint 68 méternyi sebességgel történik, s e szerint, példáid, kézújjunk végéről a tapintó-ideg ingerének az agyvelőig, vagy pedig az agyból a mozgatóideg ingerének az ujjhegyig futása körülbelül x/6o másodpercznyi idő alatt megyen végbe. Ezenkívül Helmholz azt is kimutatta, hogy az érzéklő ideg ingere, amint az agyvelőbe ér, azon nyomban, közvetlenül nem alakúi át tudatos érzékletté a lélekben; mert, ha a legélénkebb figyelemmel kisérjük is, példáid, valamely hangnak halló idegeinkre, vagy a tű szúrásának, villamos ütésnek stb. ujjunk tapintó-idegeire gyakorolt hatását: ama pillanattól kezdve, melyben az illető ingerek az agyba jutnak, mintegy x/t0—x/2o pereznyi időköz telik el addig, mig a lélek azoknak, mint határozott érzékieteknek tudatára jut. Ezen átmenet folyama tehát még lassúbb, mint az ingernek az idegen át történő tovaterjedése. Az imént felhozott tapasztalati adatok, lélektani szempontból, rendkívül fontos következtetésekre vezetnek; mert egyrészt kétségtelenné teszik, hogy az érzéklés nem az ingerlésbe hozott idegben, vagy annak környezetében, a test valamely részében jő létre; más részt azt is szembetünőleg tanúsítják, hogy az ideg ingere, miután az agyba érkezett, ugyanott nem lesz azon pillanatban érzékletté, hanem bizonyos, mérhető időmozzanat telik el, míg az agyba jutott ingert a lélek felfogja s tudatos érzékletté alkotja. Tapasztalásból tudjuk, hogy az érzékieteket rendszerint megfelelő testi mozgások követik. E lélektani jelenség következő- képen magyarázható. A külvilág hatását, mint ingert, az érzéklő ideg az agyhoz vezeti; itt azt a lélek felfogja, érzékletté alkotja, s mert, a természet törvényei szerint, minden hatásra ellenhatásnak kell beálla- nia, a visszahatást akként gyakorolja, hogy akarat-erejénél fogva, az agy közvetítésével, a mozgató-idegeket, s ezek által az izmokat ingerlésbe hozza, mely utóbbiak aztán, saját erejökkel, a megkívántaié testi
