Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
9 mozgást végrehajtják. Ily esetekben tehát a külön természetű érzéklő és mozgató idegek működésének kölcsönös összehatásánál a közbenjáró szerepét az agy, az intéző tisztét pedig a lélek teljesiti. De a tapasztalati adatoknak egész sora azt is bizonyítja, hogy igen sok esetben az érzéki felfogásokra a megfelelő testi mozgások a lélek közbejötté, öntudatos hozzájárulása nélkül következnek be. Ilyenek : számos, úgynevezett önkénytelen tesi mozgásaink. E tüneményeket a lélektudósok oly módon törekesznek megfejteni, hogy ily esetekben az agyba jutott érzéki ideginger hatása folytán izgatottságba hozott mozgató ideg oly rohamos gyorsasággal hajtatja végre az izmok által a megkívánható testi mozgást, hogy már csak ennek folyama alatt, vagy épen megtörténte után jut ideje a léleknek az illető érzéklést és az erre következett mozgást tudomásul venni. Sőt az efféle mozgások közt olyanok is vannak, melyek kiváltképen a góczidegeknek az Organismus állapotaiból nyert izgatottsága folytán jőnek létre, s melyeknek a lélek, normális állapotában, sohasem emelkedik tudatára. Ilyetén mozgások a vérkeringés, emésztés stb., amelyeket alább fogunk tüzetesebben ismertetni. Minthogy azonban számos és igen jelentékeny, úgy mondott „ön- kénytes“ testi mozgások, melyek határozottan és egyenesen a lélek akarat-erejétől nyert impulsus hatásából keletkeznek, a lelki életnek a testi szervezet fölött való uralkodását kétségtelenné teszik: a fölhozott ön- kénytelen mozgások nem bizonyítják azt, mintha a lélek hatalma rájok épen nem terjedne ki; hanem legfölebb csak arról tanúskodnak, hogy miután az efféle mozgásoknál a lélek részvéte, a szellemi élet normális folyamában, nem emelkedik tudatra: a léleknek testi szervezetünk eme mozgás-tüneményeire való befolyását a Lélektannak nincs módjában, tapasztalati úton kellőkép megvilágítani. Az idegek működésének ismertetéséből láttuk, hogy az érzéklő és mozgató idegek, valamint a lélek és az idegrendszer kölcsönös egymásra hatásában a közbenjáró, közvetítő tisztjét az a g y v e 1 ő teljesíti. Az agy velő gyúpontja az érzéklő és mozgató idegek tevékenységének. Az agytól veszi át a lélek az érzéklő idegek által odavezetett érzéki benyomásokat, s ugyancsak az agy közli az ingerlést a mozgató idegekkel. Az agy tehát az idegrendszer közepeit úgy tűnik fel, mint a központi állomás a táviró sodronyok szerteágazó hállózatában. Ha a táviró valamelyik sodronyát a központtól elszakasztjuk, az megszűnik működni. Hasonlókép ha az ideg és középpontja közt az összeköttetés megszakad, az ideg képtelen lesz a további működésre. Kísérletekből tudjuk, hogy ha a test velamelyik tagjában az éi’zéklő idegeket lekötjük, vagy elmetszük, eme testrészben az érzéki benyomások hatása megszűnik, a mozgató idegek működése azonban érintetlenül marad. Viszont a mozgató idegeknek a középponttól való elzárása által az 2
