Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
/ 27 Sympathikus mozgásokat az állatok, különösen az éneklő madarak is végeznek. Kiváló példa erre az északamerikai bohóczrigó (turdus poly- glottus), melyet méltán neveznek az éneklők királyának, s a mexikóiak négyszáznyelvűnek (cencontlatolli). Az új világ e csodás madara nemcsak minden állat és zeneszer hangját bámulatra méltó ügyességgel utánozza, nemcsak a legnehezebb dallamokat tamilja be a legnagyobb könnyűséggel, hanem énekét egyszersmind a legtréfásabb ugrándozá- sokkal, nyak- és fejforgatásokkal, szárnylebbenésekkel kiséri. Hogy az ilyetén Sympathikus együttes mozgások, melyeket önkéntes izmok visznek véghez, nem pusztán physiologiai, hanem egyszersmind lélektani természetűek, kitetszik abból, hogy azok létrejöttét önkénytes mozgásba hozott rokonizmok együttes munkássága föltételezi; s bár az akarat részvéte nélkül mennek végbe, határozottan az akaró lélek hatalma alatt állanak, miként ezt azon körülmény igazolja, hogy számos efféle megszokott, de a társas életben ferde és ügyetlen mozgásokról, minők például a szemhunyorgatás, esetlen tagjártatások stb. az embert az akarat-erő le tudja szoktatni. Az ösztön-mozgások közt kiváló figyelemre méltók az úgynevezett társas vagyis olyatén mozgások, melyek a gyakorlati életben igen sokszor s többnyire ugyanazon ingerek által felköltve, bizonyos megszokott rendben és kapcsolatban jőnek létre, s vagy együttes csoportban jelennek föl, vagy összefüggő sort képezve, gyors egymásutánnal folynak le, s egymással való kölcsönös egybefüggésük s összehatásuk által mintegy kikerekitett egészet képeznek. Ilyenek a beszélés, olvasás, irás, zenélés, rajzolás, járás, úszás, vívás, tánczolás, szóval a társas élet, művészet és ipar számtalan foglalkozásai. E társas mozgások kezdetben önkénytesek, vagyis az akarat folytonos ingerlésének hatása alatt mennek végbe, s mig alkalmas, megfelelő s czélszerű gyakorlati mozgásokká lesznek, az akarat és izmok erőinek folytonos megfeszített munkásságát veszik igénybe. Kellő gyakorlat után azonban megszokott, ösztönszerii mozgásokká válnak, az akarat egyetlen ingerére azonnal megindulnak, s a lélek minden további közvetlen beavatkozása nélkül, úgyszólván egymás által ösztönözve s kölcsönösen támogatva, gyorsan keletkeznek egymásra, s megszabadítják az embert azon kellemetlen érzéstől, melyet e mozgások kezdetleges elsajátításánál a lélekinger folytonos feszültsége s az izomerő munkálkodásának nehézkessége idéz elő. Akik például valamely hangszert tanúinak, igen jól ismerik a türelmetlenség s lehangoltság kellemetlen érzetét, midőn, minden megfeszített akaraterejük mellett is, az ujjizmok nehézkességével kell küzdeniük. Ha a társas életben azt tapasztaljuk, hogy valakinek pl. az úgynevezett illedelmi mozdulatok sükeres létrehozásában akarat- és izomerejét még mindig erősen meg kell feszítenie, szóval, ha a társas mozgásokban gyakorlatlanság, esetlenség, ügyetlen
