Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
18 veinknek, magok sem közvetlen mozgó, sem érzéklő képességgel nem bírnak. A szerencsétlen, kinek lábszárát el kell metszeni, a legcsekélyebb fájdalmat sem érzi, midőn szárcsontját fűrészelik. A csontok alakjukra és nagyságukra nézve igen különbözők. A fülcsontok, például, sajátságos alakú lapos, vékony és apró csontocskák; a koponya-csontok vaskosak, domborúk; a csigolyák buzogány-fejhez hasonlítanak; a végtagok csontjai pedig a kar- és szárcsontok, hosszúk, hengeresek, bütykös végekkel, belsejük keskeny csatornával van ellátva a csontvelő számára. Eme szilárd, tömör szerkezetüknek, s méginkább alkotó részeik minémüségének lehet tulajdonítani, hogy az emberi, s általán az állati testrészek közt a csontok azok, melyek leghosszabb ideig állanak ellent az enyészetnek. S ép ezen tulajdonságuknál fogva rendkívül fontos szolgálatokat tesznek a tudománynak. Az évezredek előtt lerakodott földrétegekben talált csontmaradványok az ősmúltak titkait kutató tudós szemei előtt föllebbentik a fátyolt, mely a történet előtti idők életét födi; s e csontleletekből a palaeontolog ősvilági emberek és állatok alakjait és tulajdonságait rajzolja képzeletünk elé. Sőt a tudományos búvárlat még tovább halad. Vegyészeti vizsgálat alá veszi, alkotó részeire bontja az ős állati csontokat, hogy egybe- sonlitliassa a korunkbebekkel. Es, mert az állati csontvelő manap kedvelt nyalánksága az inyencznek, a fölbontott ős állati csontok némely részeivel merész gastronomiai kísérletekre is vetemedik. Az élő testben a csontok legnagyobb részét erős bőrszerű szálagok foglalják össze, oly formán azonban, hogy e szalagburok az Ízületeknél a csontokat szükséges forgó mozgásukban épen nem akadályozza, miként ezt különösen végtagjaink ízületeinél a kar- és lábcsontok sokszerű mozgékonyságán tapasztaljuk. A koponya-csontok azonban csipkézett széleik által illeszkednek egybe, és pedig oly rendkívüli szilárdsággal, hogy az erőhatalomnak inkább magok a csontok engednek, semmint azok egymásba ékelt eresztékei, melyeket az anatómia, hasonlat után, varrásoknak (sutura) nevez. A csontok száma a kifejlett emberi testben 245-öt teszen. Ezek közöl 182 esik a végtagokra, 53 a törzsre, 60 pedig, a 32 fogat is beleszámítva, a koponyát alkotja, testünknek emez, uralkodó magaslatra helyezett, igazi fő részét, mely az ő gömbölyűségében, — mint Plátó, az „isteni bölcs“ mondja, — a világegyetem alakját tünteti elénk. E csontokra támaszkodnak a testi mozgás fő eszközlői: az izmok, melyek öszhangzó arányok szerint kidomborodva, és sima, fehér, vagy színes felbőrrel borítva, kiegészítik az emberi test alakját, melyet plas- tikai szépsége és formai tökéletessége a képzőművészetek, — a festészet és szobrászat legmagasztosabb, legméltóbb, s legeszményibb mintaremekévé avatnak.