Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
19 Prózailag szólva azonban: izmoknak ama hústömegeket nevezzük, melyek az emberi s általán az állati test puha állományának legnagyobb részét alkotják, s melyek fő táplálékát képezik a húsevő állatoknak, meg az embernek is. Tiszteljük a vegetáriánusokat. Józanság és mértékletesség szempontjából meg is hajiunk előttük. I)e táplálkozási módjokat még sem irigyeljük tőlök. Hiszen a biblia szerint - már az Úr azzal büntette a felfuvalkodott Nabukodnezárt, hogy vege- tarianusságra kárhoztatta. Sokszor hallottuk már azon, kissé visszatetsző állítást, hogy az ember, húsának izessége által is, kiemelkedik az állatok sorából. Hivatkoznak az emberevőkre, kik, bár egyéb állati s növényi táplálékoknak bővében vannak, mindenek fölé helyezik az emberhúst, annyira, hogy a czivilizacziónak talán semmi sem kerül oly nagy fáradságába, mint ezeket az emberhús-evésről leszoktatni. Az izomanyag rendkívül finom izomrostokból áll, melyek szálas, vagy összekúszált csomókba tapadva, s igen vékony, fehéres, áttetsző sejthártyával bevonva, izomrost-kötegekké alakulnak. Ilyen rost-köte- gek fonadékából állanak az izmok, melyek a kötegek közt keresztül- kasúl futó idegek- és véredényekkel vannak elárasztva. Az izmok, nagyságra nézve, igen különböznek egymástól. Némelyek kicsinyek, mint az újjperczek izmai. Mások hosszúk, vaskosak, mint a láb- és karizmok. Középrészük rendszerint vastag, izmos, végeik felé fokonkint vékonyabbakká lesznek, s többnyire igen szilárd ínszalagokban végződnek, melyeknél fogva erősen vannak a csontokhoz tapadva. A legtöbb izomnak mind a két vége egybe van kötve a csontokkal; némelyek azonban csak egyik végükkel csatlakoznak a test szilárdabb részeihez, másik végöknek pedig szabad játékuk van; ilyenek, példaúl, a nyelv izmai. Az izomrostok szilié halvány sárgásvörös; de tömegben, mint izmok, ama szennyes sötétvörös szint nyerik, melyet közönségesen húsvörösnek nevezünk. Említettük már, hogy a testi mozgásokat közvetlenül az izmok hajtják végre. E czélból az izmok oly sajátsággal bírnak, hogy rostjaikat, alkalmilag, összeránthatják, mi által az egész izom összehúzódik, megrövidül, s a vele összeköttetésben lévő csontokat és egyéb testrészeket is magával vonja. Az izmok eme tulajdonságát összehúzódásnak, közönségesen pedig összehúzó, vagy izomerőnek nevezik. Midőn, példaúl, karunkat könyökbe hajtjuk, szembetünőleg tapasztaljuk, hogy az izom, mely a karcsontokat mellfelől összeköti, karunk felső részénél mint zsugorodik össze, s annál jobban kidomborodik, minél közelebb húzódnak az alsó és felső karcsontok egymáshoz. Hasonló működést viszen véghez a kar egyik kátúlsó izma, midőn a könyökbe hajtott kart hirtelen egyenesre feszíti, miközben a hajlító izom, összehúzó erejének
