Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1880
10 illető tag elveszti ugyan mozgási képességét, megbénul; de ugyanott az épen maradt érzéklő idegek munkássága, érzéklési képességé egyáltalán nem lesz gátolva. íme a kísérlet. Ha a békánál a gerinezoszlo- pot megnyitjuk, s a feltárt gerinczvelőből balfelöl a hátulsó, jobbfelöl pedig a mellső idegek gyökereit elmetszük, ez által a bal czombban az érzéklés, a jobb czombban pedig a mozgás fog megszűnni. Ha már a jobb czombot, mely többé nem mozgékony, megsértjük, a béka fájdalmasan rángatózik, miközben jobb czombja meg sem moczczan. Ellenben ha az állandón mozgékony balczombot megsértjük, vagy levágjuk, a béka legkisebb fájdalomnak sem adja jelét. E helyütt azonban nem lehet figyelmen kívül hagynunk némely sajátságos, az élettani tünetekhez hasonló jelenségeket, melyek, mint megannyi kivételek, mintegy megczáfolni látszanak az imént kifejtett lélektani szabályt. Nevezetesen : a mozgató idegek, tapasztalás szerint, igen sok esetben, hosszabb-rövidebb ideig még azontúl is megtartják mozgásra indító képességöket, midőn az agytól, vagy általán a középponttól, melyben gyökereznek, végkép elszakíthattak. A fejétől megfosztott emberi s állati test részei egy ideig még mozognak, sőt állítólag, éreznek is (?). A kígyók fejők eltávolítása után órák hosszán át a legélénkebben hengergőznek. A testből kimetszett szív, bélcsatorna, egy darabig folytatják megszokott mozgásaikat. Dr. Marschal Hall egy vizi-götén (triton lacustris), miután fejét elmetszette, azt tapasztalta, hogy teste valamely részének csiptető által eszközlött ingerlésére végtagjai mozgásba jöttek, s az izgatott hely felé közeledtek, mintegy eltávolítani akarván az izgató csipővasat. Tehát ez esetben az izgatásra nem az agyból, hanem a gerinczoszlopból keletkezett a visszahatás. Igen valószínű, hogy ez állati mozgástünetek, az úgynevezett „végvonaglások,“ többé nem is physiologiai, mint inkább physi- kai természetűek, s nem egyebek, mint még az élet folyamában megkezdett rendes, organikus élettani mozgásoknak, az indító természeti erő hatása alatt történő véglefolyásai, melyek a szerves összeköttetés megszakasztása által épen úgy nem állíthatók meg, mint ahogy, példáid, sebes futás közben egyszerre, a legfeszültebb akaraterő mellett sem állapodhatunk meg, vagy, amint nem vagyunk képesek rögtönösen mngállitani a kereket gyors kerengősében, a vasúti vonatot rohanó haladásában stb. Az efféle mozgások physikai természetét igazolja azon figyelemre méltó körülmény, hogy ilyetén mozgástüneteket az állati Indiákon galvani villamosság alkalmazása által is előidézhetünk. E vonaglási jelenségek egyébkint magok is oda utalnak, hogy ott, ahol az idegek működése lélektani jellemmel bir, ott az agy közremun- kálásának szüksége fóltétlennek mutatkozik. Ha tehát az idegekben, mint az érzéklés és mozgás tényezőiben, a lelki tevékenység főeszközeit ismerjük fel: akkor az agyat, mint a szellemi mukásság főmű
