Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1879
B érett és éretlen szőlőgerezdek szervtelen alkrészei vagy hamuja között tetemes különbség nem mutatkozik. Úgy látszik tehát, hogy az éréssel a gyümölcs önállóbb élete kezdődik. Uj élet az, mely a dagadó gerezdekben felébred, s a napsugár dajkája annak. Nem a föld holt anyaga, hanem a hő és fény nemzik a szőlőgerezdekben a szeszt és illatot. Hogy a hő az, mi a bornak tüzét kölcsönzi, hosszas bizonyítást nem igényel. Elég megemliteni a szolid savanydús rajnai borokat, vagy hasonlítsuk ösz- sze a nektárt, mely a tokaji hegy napra néző oldalából buzog ki, azon folyadékkal, melyet valamely hegység árnyékos éjszaki oldaláról, magasb éjszaki szélességi fokról szűrnek, és rabvallató csavirgáuak neveznek. Egyébiránt a hő ily befolyását a borokra a tudomány már rég számokkal is kimutatta, nevezetesen a szőlőgerezdek czukor-tartalmát illetőleg, melyből a borokban alkohol, szénsav fejlődik ki. Beható vizsgálatokból kitűnt, hogy 100 rész czukorból 46-7 szénsav, 48-5 rész borszesz, 3-2 glycerin 0'6 rész borostyánkősav és 1 rész élesztő képződik. Az 1883 és 1834-ik két év összehasonlítása, az utóbbi évi borokban kétszer oly nagy alkohol- tartalmat mutat, mint az előbbeni évbeliekben, a közép nyári hőmérsék 1833-ban csak 17°, 1834. 20°, a közép őszi hőmérsék az előbbeni évben 11° az utóbbiban pedig 17° volt. Innen egyszersmind az tűnik ki, hogy kivált az őszi meleg az, mely a czukor-képződést előmozdítja, ami megint föntebbi állításunk mellett szól, mely szerint a szőlőgerezdek az érlődéssel önállóbb, főleg a napsugarak hatása által feltételezett új életre mennek át. Azért a rajnai bortermelő jól tudja, mit cselekszik, ha kevésbbé kedvező években szüretelését deczemberre vagy épen januárra halasztja; azt hiszi ugyanis, hogy a szőlőgerezdek czukortartalmát még a legkésőbbi napsugár is szaporíthatja. De nem is kell a Rajnáig menni. Egerben, Hegyalján az október végi s a novemberi szüretek nem tartoznak a ritkaságok közé, főleg egyeseknél. De nem egyedül a nap melege, hanem a napfény is részt vesz ama képződési lefolyásokban, melyek az érő szőlőgerezdek ben- sejében végbe mennek. Tudva van az is, hogy a napfény egyike a vegyészeti lefolyások leghatályosb gerjesztőinek. Minthogy a czukor, valamint az illő olajok képződése, melyektől a szőlőgerezdek ize és zamatja függ, lényegileg ily vegyészeti lefolyások sorrendje, könnyen érthető, hogy a fehér gerezdek, melyek a napfényt színtelen héjukon könnyebben átbo- csátják, közönségesen miért édesbek és izletesbek, mint a feketék. Kétségkívül e helyett a feketés gerezdeknek az az előnyük, hogy egy termé- szettani törvény szerint a hősugarakat könnyebben bocsátják vagy inkább nyelik el, minek az a természetes következése, hogy korábban érnek meg, mint a fehérek. Mily neműek a befolyások, melyek által a szőlőtő sajátos különféle- ségei keletkeznek, magára a tudományra nézve is még mindig titok. De tagadhatatlan, hogy azok mindenesetre léteznek. Tudjuk, hogy vannak szőlőfajok, melyek ugyanazon területen 10—16-szor nagyobb termést hoznak,
