Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1879
I 2 előforduló legfontosabb alkatrészek egyike a borkő, másként savas borsavas káli vagyis savanyú borkő, ismeretes só, mely borkősavból és hamany- ból (kálium) áll. J) Ezen só hamanya a szőlőtő minden részében a levelek és gerezdekben, a törzs- és kacsokban, minden szervetlen anyagok fölött határozott túlsulylyal bir. De ezen hamanyt csak hamany-dús talaj nyújtható, következőleg hamany nélkül a szőlőtő minden fejlődése lehetetlen volna. A bor másik lényeges alkatrésze a vilsav (Phosphorsäure). Ha a szőlőnedv ezen savban különösen bővelkedik, ez a sav vegyrokonsági erejénél fogva az erjedés alatt a nedvben levő mész és keser-oxid, (magnesia) egész készletét hatalmába ejti. Ez által a mész képtelenné leend a szőlőnedvben hasonlóan soha nem hiányzó kénsavat magához vonni. — A kénsav tehát kénytelen más társat keresni, s föltalálja azt a borkő ha- manyában. Felbontja a borkövet, megszabadítja savát, minek következménye a szabad borkő feleslege a kész borban. A bor ugyan savanyúbb és fanyarabb lesz, de zamatban és színben egyszersmind nyer. E szerint látjuk, hogy egyetlen alkrész, mely nyilván csak a talajtól vonathatott el, az átváltozások jelentékeny sorát eszközli, melyek még az ízben is érvényesülnek. Nem hiszszük, hogy azon befolyás ellen, melyet a talaj szervtelen alkatrészei nemcsak a szőlőtő tenyészésére, hanem maga az ital sajátságaira is, mely fürtjei nedvéből készül, gyakorolnak, valóban alapos ellenvetések emeltethetnének. Sőt tapasztalt szőlőmüvelők állítják, hogy a trágya szerves anyagai sem jelentés nélküliek a bor izére és zamatjára, s hogy fölötte veszélyes a szőlőtőkét bűzös anyagokkal trágyázni. Azonban bizonyos, hogy szervtelen anyagok fölvétele a gyökerek által lényegileg a szőlőtő első kifejlése idejére van szorítva, s hogy a gyümölcs kifejlésével ezen táplálkozásban szünet áll be. Vegyészeti vizsgálás megmutatta, hogy ') A szőlőben, mint növényben, mint mondjuk, hamany van; fejtegessük tovább is ezen eszmét. Az emberek és állatoknak hamanyra vau szükségük a test fentartására és életműködésük gyakorlatára. Az állatoknál nagy mennyiségű hamanyt lelünk, főleg húsok nedvében vilsavval egyesülve, a növényekben leveleik, gyökereik dúsak szerves savakkali összeköttetésükben, az állatok hamanyszükségletöket a növényektől veszik, ezek a földtől; ha ez kis mennyiségben bir hamanyt feloldott állapotban, sovány a vetés, és ennek megfelelő leend az aratás is, ha mesterséges utón az oldott állapotban levő hamanykészletet p. vizelet-, ganéj-, hamu-, gipsz-, mész-, osont által nem szaporítjuk; de a növények sem szükségük egyenlő fokban a hamanykészletet. — így 560 kilo szénában 10 k., lóherben 1D2 k., dohányban 28'30 k., répában 19-5 k. hamany vagyon közelítőleg. Már ez is elég világosan mutatja, hogy némely növény több hamanyt szed ki a földből táplálékára, másik eüenben kevesebbet; és a talaj némely növénynek több hamany-táplálékot tud adni és igy bő termést, de ugyanazon talaj tán ki van merítve oly növényekre nézve, melyek életök fentartására nagyobb mennyiségű hamanyt igényelnek. Más szóval, ugyanazon föld, kövér vagy sovány lehet különböző növény-fajokra, és ezek igen fontos alapok a váltó gazdaságra nézve. — (V. ö. „Die Schule d. Chemie v. Dr. Julius A. Stöckhardt 296. „Kalium-Salze als Düngemittel.")
