Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
52 kosán sem zárhatnék ki. Mikor fog azonban mindez bekövetkezni, melyik nemzedéknek van föntartva eme gazdag aratás ? nehéz lenne róla még csak gyanitásokba is bocsátkozni. Szilárd reményünk van azonban arra nézve, hogy az erő egységének tana egykor osztatlan elismerésben rószesülend.“ ,3) Ha a figyelmes olvasó az egész kifejlődést türelemmel végig olvasta, akkor bizonyára észrevette azon nagy haladást, melyet az emberi szellem a természet megismerésében a legközelebbi évtizedekben tett, és meggyőződött arról, hogy a vívmányok, melyekre szert tett, sokkal kielégítőbbek, mint az előbbi idők meddő nézetei. Azon lényeges eredmény, melyhez korunk eljutott, azon sarkalatos elvbe foglalható, hogy a természetben működő minden erő a súlyozható anyag és az aether mozgására vihető vissza, a régiek abstract törekvéseinek kizárásával, melyek a testek rejtélyes tulajdonaira, számos folyadékokra vonatkoztak, melyeket ezelőtt a testeken előforduló tünemények és változatok megmagyarázásánál alkalmaztak. Az aether is anyag ; mert az anyagtalan anyag már magában is nagy képtelenség. Az aether azonban nem súlyozható anyag. Eddigelé legalább nincs felfedezve oly tünemény, mely az aether nehézkedését bizonyítaná. Súlytalan anyag azonban a nehézkedési törvény általánosságánál fogva ismét nem képzelhető. Azt kell tehát felvennünk, miszerint az aether, mint végtelenül finoman eloszlott állapotban levő anyag, nem hogy nem hódol a nehézkedésnek, hanem hogy azon rendkívüli sebességénél fogva, melylyel ily állapotban bir, oka a nehézségi, valamint egyéb vonzó és taszító erőnek. Az anyagrészecsek és az aether mozgása a legáltalánosabb mozgás, mely tehát forgó és haladó is lehet. A forgó és haladó mozgás legkülönbözőbb nemeit látjuk az égi testek, az inga, a rezgő húr, a hanghullámok és a kilőtt golyó mozgásában. Az aether mozgása szintoly sokszerü. Egyik módosulásában, mint fény, másban mint hő, aztán mint villamosság és delejesség, végre mint vegyerő jelentkezik. Az aether rendkívüli gyors rezgése az, mit sugárzó hőnek s még gyorsabb rezgése, mit fénynek nevezünk, ugyan ezen módosúlása némely vegyfolyamatok megindítója. Az aether sürüdése és ritkulása a staticai-, haladó mozgása pedig a dynamicai villamosságot és az anyag közti vegyrokonságot hozza létre. Tehetlenségénél fogva az anyag, következőleg az aether is, a mozgástól, melyet kezdetben birt, annyira elválaszthatlan, hogy abból soha ki nem veszhet. Ha egy test nyugvásba jött , az csak úgy volt' lehetséges, hogy sebességét azon közegnek, melyben mozgott, bizonyos tünemények előidézése mellett átadta. A tünemények mind úgy állanak elő, hogy a mozgások, sebességek kicserélődnek az érzékithető testekben ép úgy, mint a parányokban és illetve aetherben. Midőn az elhajított kő nyugvásba jött, épen annyi mozgást adott át környezetének, mennyivel maga birt. Más szóval, eleven ereje munkává változott. Ha viszont a hő, villamosság, surlón) L. Soós Mih. „A keresztény álláspontja a természetben.“ 46—47. 2.