Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
44 Pou illet franezia, 1838-ban, naphőmérő (Heliothermometer vagy Pyrheliometer) segélyével, azon eredményre jutott: hogy a fold minden négyzet centimeter területe egy éven át körülbelül */4 millió hőegységet nyer a naptól, el nem felejtve, hogy a hőmérték egységéül azon hőmeny- nyiséget veszszük, mely egy kilogr. tiszta vizet 0 fokról 1-oC-re képes fölmelegiteni, — és azon roppant hőmennyiség (3000 quintillió hőegység) melyet földünk évenkint a naptól nyer, képes volna a nap körül 860 mér- földnyi távolban képzelt, 36 méter vastagságú jégkérget felolvasztani. ") Ezen hő természetével és azzal, miképen marad az föntartva századokra, itt és most foglalkozni nem akarunk. Ez az erők kölcsönös viszonya megbeszélésénél szükséges; de elég is vala, eredeti forrásáig visszamenni azon sokféle mozgásoknak, melyek a földi élet zavarában tevékenységben vannak. Ezen forrás lényegébe tovább hatolni egy más, fensőbb nyomozást igénylő dolog. Még csak azt hozzuk föl utólag, mintegy kiegészítésül a mozgásnak hővé változása fölötti nyomozásokhoz, miszerint az utóbbi időben föllépett hypothesis szerint, Mayer után, a napra szünet nélkül számtalan lebkövek zápora hull, melyek a világűrben mozognak, s melyeket hulló csillagoknak, tűzgömböknek, aérolitheknek neveznek. Ezen elmélet tarthatlan, minthogy az a természetben uralkodó egyetemes összhangzattal meg nem egyeztethető. Különös lenne, ha az égitestek heve és fénye föntartására semmi más eszköz és mód nem léteznék, mint azokat folytonosan és irgalom nélkül bombázni. Ily eszközökhöz a természet, mely az élet gondos és kíméletes anyja, nehezen nyúlna. Egyébiránt ezen eszme, a lebkövek folytonos hullásáról a napra alkalmas mégis a hő föntartásának, melyet a nap szünetnélkül s oly nagy mérvben osztogat, megvilágítására. Egy aerolith, mely egyenes vonalban esnék a napra, oda az utolsó másodperczben 627 kilometer sebességgel érne. Ezen sebesség megszűnése oly lökést teendene, melynek hőértéke egyenlő azon hővel, mely 9000-szer nagyobb szén mennyiség elégése által hozatnék létre. Vegyük föl, hogy naponként nehány millió ily lebkő esnék a napra, akkor leend némi fogalmunk azon hőről, mely a napban vagyon, a nélkül, hogy szükség volna fölvennünk, hogy magok ezen állagok elég- hetők legyenek. Kérdés, hogy ily lebkő-eső hosszú idő alatt nem fogná-e a nap térfogatát nagyobbitani ? De ezen térfogat maga oly szerfölötti, hogy hozzá képest az a nagyobbodás valóban jelentéktelen, s hogy mindenesetben, miután igen rövid az ideje, hogy a napon szoros mérések tétettek, teljes lehetetlen megállapítani: vájjon ily növekvés valóban megáll-e, vagy sem ? Ezen nagyobbodás, vagy szaporodás még 4000 év múlva is alig lenne észrevehető. Egyébiránt még egy példát hozunk itt föl. Ha földünk a napra esnék, ezen összeütközés által annyi hő nemződnék, hogy azzal a naptól vett hőmennyiséget egy századra födözhetné; oly nagy leendne az, mint u) L. Természettudom. Közlöny. 1879. 14(). 1.
