Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
43 nalon a növényéletből származik, ez megint a naptól. Innen mi, nem csak képleg kifejezve, hanem a szó valódi értelmében, a nap gyermekei vagyunk. Táplálkozás nélkül, melynek utolsó forrását megint a napban kell keresnünk, kényszerítve lennénk öntestünket fölemészteni, élegiteni. Vegyük, hogy egy ember középsúlya 67 kilo; akkor abban 28 kilo izom vagyon, s ha ezt kiszálltjuk, nem marad fel több 7 kilónál. De ezen izmokat állandó munka mellett, kevesebb, mint három hó alatt, teljesen fölemésztenők. S az egyes szerveket még sokkal gyorsabban emésztenék föl; a szív pl. egyetlen hét múlva csak a legkínosabb megfeszítéssel működhetnék. Tehát az állati, nemkülönben mint a növényi élet tevékenységének kiapadhatlan forrása a nap. „Az állati testben", mondja Tyndall, „a növény állagok a velők igen megbarátkozott élenynyel újra érintkezésbe jőnek; s elégnek benne épen úgy, mint a szén a tűzhelyen.“ Ezen elégésből keletkező hő forrása az összes állati erőknek, s az erők, melyek itt szerepelnek, nemre nézve épen azok, melyek a szervetlen természetben működnek. A növényekben az erőt készítjük, az állatokban feldolgozzuk. Az előbbiben a pa- rányok szétválnak, az utóbbiban újra egyesülnek. A mily bizonyos, hogy az erő, mely valamely óramüvet mozgásba hoz, azon kéztől származik, mely azt felhúzza, épen oly bizonyos, hogy minden földi erő a nap kifolyása. Minden erőművi hatás, mely földünkön előfordúi, minden szerves vagy szervetlen, éltető vagy testi erő nyilvánításának kútfeje a napban vagyon. A hő okozza, hogy a hegyek meredélyein források fakadjanak, s a havasok csúcsain jégkéreg képződjék; a vízesések és hógörgetegek is egyenesen attól nyerik az erőt, melylyel alázuhannak, vagy lehömpölyögnek. A dörgés és villámlás szintén csak ezen erő átalakulása. Minden tűz, mely éget, s minden fény, mely világit, oly hőt és oly fényt terjeszt, mely eredetileg a napé volt. Hő alakban jő hozzánk a nap és ugyanezen alakban hagy el megint minket; de hozzánk érkezése s tőlünk távozása közben sokféle erőket támaszt a földön: — s mindezek nem egyebek, mint az eredeti nap erő egyes alakjai. De mily nagy már a hőmennyiség, melyet a nap a földre ömleszt, s melynek hatályai oly megmérhetlenek"? Ismerjük a kőszén hatályát, ha az erőmű tani erővé változik át. Ezen viszony valóban meseszerü. Egyetlen kilogramm kőszén elégése, föltéve, hogy az egy perez alatt megy végbe, 600 lóerővel egyenlő. Ha már fogalmat akarunk szerezni azon erőmüvi munkáról, mely egyenértékű ama kőszén mennyiséggel, mely Angolhonban a bányákból évenkint kiásatik s 84 millió tonnára megy, akkor gondoljunk egy 108 millió lóból álló tábort, melyek nappal és éjjel szünet és pihenés nélkül, mindig egyenlő erővel egy egész éven át dolgoznak. A hő, mely egy év alatt a napból kiárad, egyenlőnek mondható azzal, mely keletkeznék, ha ezen égitest, mely másfél mílliószor nagyobb, mint földünk, csupa kőszén volna, és egész fölületén égvén, ezen égés az összes fölületet 31,836 k. méter mélységig fölemésztené. 6*
