Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
38 állapotból szilárd állapotba menjen át, vagyis hogy a vizből jég legyen, arra megint 303,000 meterkilogramm erő kívántatik. Tyndall ezen hatást a következő érdekes kép által fejezi ki: „A mi 9 kilogramm vizünk eredeténél s haladásában lassankint három nagy mélységbe esik alá: az első esés egyenértékű egy tonna aláesésével, mely súlya által 14,406 méter mélységbe ragadtatik alá; a másik egyenlő egy tonna esésével, mely 2050 méter mélységbe rohan alá; a harmadik végre egyenlő egy tonna viz esésével, mely 303 méter mélyre esik. Láttam, teszi hozzá, vad kőgörgetegeket, melyek a havasok meredekein dörögve, oly erővel rohantak alá, mely a szemlélőt elborzasztá. Láttam hópelyheket is oly lassúdan hullani alá, hogy a törékeny levélkék, melyekből azok állanak, meg nem sérültek; de a vízgőz oly mennyiségének előállítására, melyet egy gyermek elvihetne, oly erő kifejlése szükséges, mely képes volna a legnagyobb kőgörgeteg szétzúzott darabjait, melyeket láttam, összeszedni, s azokat kétszer oly magasra emelni, mint ahonnan alázuhantak.“ A gőzképződést nem hagyhatjuk el a nélkül, hogy a kísérletek igen érdekes osztályára, a spharoidál állapotra ne utaljunk. Ha szivacs segélyével valamely hevített síkra néhány csepp vizet ejtünk, ezen cseppek, mint rugalmas kis gömbök fognak körültánczolni. Minden vízcsepp, a mint a síkra esik, gőzt fejt ki, melynek ereje azt fölemeli, tehát a sikfölület és a viz között megszüntet minden összetartást, s engedi, hogy a vízcsepp alakját megtartsa. Boutigny, kinek azé nemű legszebb kísérletet köszönjük, köny- nyüdeden megnedvesitett kezét, olvasztott fémet tartalmazó tégelybe mártá, s a folyékony fémet a tégelyben ujjúval mozgatá. Említett szerző mindezt a gőz előállítása által fejti meg. E meglepő tünemény oka bizonyára abban rejlik, hogy az első pillanatban képződött gőzök, válaszfalat képeznek az izzó fémfelület és a vízcsepp között, mi által e kettőnek közvetlen érintkezése megszűnik; a csésze melege tehát a gőzrétegen át csak igen hiányosan jut a vizcsepphez, úgy hogy ez nem melegedhetik fel a forrponthoz. Ugyan ő mint bizonyos dolgot beszéli, hogy egy kovács, ki abba magát begyakorolta, nyelvével az izzó vasat nyalogatá. Egy darab szilárd szénsavat duga a szájába Boutigny a nélkül, hogy nyelvét megégette volna, ámbár ezen szénsavdarab jelentékenyen hidegebb vala, mint a közönséges jég s egy darab épen olyan hideg jég egész száját összeégette volna; a gázalakú szénsav, mely a meleg szájban elpárolga, a nyelvnek a kemény szénsav általi érintését akadályozá. De ezen kísérlet máskép igen veszedelmes: mert ha ezen gázt a kisérlő beszivja, megmérgezi magát. Más természettudós — Faraday ismétlő Boutigny kísérletét, ki vörös izzó tégelyben a vizet először fagyasztá meg. Faraday még tovább ment; ő a kemény szénsav segélyével az izzó tégelyben a higanyt is megfagyasztá. S nem fölötte szokatlan tünemény ez? De lássuk, miképen megy végbe a kísérlet. Egy éreny-tégelyt vörös izzásig hevítünk. Akkor szilárd szénsavat és aethert teszünk bele. Sem az,
