Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
37 natok által ama kényuralom. melyet Aristoteles a tudomány fölött oly sokáig gyakorolt, trónjáról lelöketett9) III. Azon erő, melylyel az erők magokban a testekben működnek s itt a tömecs-munkákat végzik, a látható erőművi erőket messze fölülmúlja. Még a nehézség is, az a hatalmas erő, moly a világokat a térben föntartja, s minden lényt, mely a földet lakja, ehhez bilincsel, összehasonlítva jelentéktelen amannak ellenében. Azon erő, melylyel a föld egy kilogramm súlyt felületén tartóztat, összehasonlítva azzal, mely a súlyos test tömecseit ösz- szetartja, végtelen kicsiny. Tudjuk, például, hogy a víznek legnagyobb sűrűsége. hőmérséke -f 4 C fokán van. Ha a vizet azontúl hevítjük, kiterjed, s ugyanaz történik, ha azt -f- 4 foknál alább hütjük. Vegyük, hogy 3 hőfokú, egy kilogramm vizünk vagyon, s ugyanazt 5 fokig hevítjük. A viz térfogata kísérlet után azonos a kísérlet előttivel, tehát az erőműtani hatás észrevétlen marad. Valóban mégis oly nagy benne eme hatás, hogy ha azt valamely gépre forditnók, képes volna 848 kilogramm súlyt egy méter magasra fölemelni. Ki képzelte volna, hogy a viz oly csodaszerű legyen, s hogy oly közönséges eseményben, milyen a kevés felmelegítés, az erők egész világa rejlik. De nem bámúlhatunk-e még inkább, ha a vegy- elemek egyesülését veszszük figyelembe, és itt halljuk, midőn egy kilogramm köneny, nyolcz kilogramm élénynyel vízzé egyesül, az itt fejlődő hő által 34,000 kilogramm viz hőmérsékét 1 C foknyival emelhetné ? És kiváltkép ha meggondoljuk, hogy 34,000 kilogramm viz 1 C fokra hevítése egyenértékű oly erővel, mely képes 14.416,000 kilogramm roppant súlyt egy méter magasra emelni. A képzelő erő megzavarodva tántorog viszsza ilyen tények előtt, s bámulva kérdezi: miként lehető az, hogy a parányok, midőn azon végtelen picziny távolokat, melyek őket egymástól elválasztják, megfutják, oly nagy sebességet nyerjenek, miszerint oly roppant erővel ütközzönek egymásba, mely ily számok által fejeztetik ki. Kétségkívül a valószínűség egy magas fókával kell következtetnünk, hogy a parányok, melyekből a testek állanak, kicsinységükhöz képest, aránylag szintoly roppant távolságok által vannak elválasztva egymástól, mint az égitestek a világűrben. Egy szem, mely végtelenül élesebb volna, mint a miénk, egy darab vasban talán napokat és bolygókat pillantana meg, oly óriási keringési pályákkal, melyek hasonlók azokhoz, melyeken a bolygók a központi égitest körül keringenek. Az előrebocsátott észleletek kiegészítőjéül vegyük még figyelembe a gőz sürűdéséből kifejlett erőt. Kilencz kilogramm gőz, ha vízzé változik, oly hőt fejt ki, mely elég 4833 kilogramm viz hőmérsékét egy fokkal emelni; ez annyi, mint 2.049,192 kilogramméter. Azután, hogy folyékony 9) L. Mädler: Geschichte der Hiniinelskunde. I. 144.
