Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
29 vagy kevés más savval vegyítve, sokáig fentartható. Más részről a mozgás fényt idéz elő. Ezer tény igazolja ezt naponként; de ha még azon valaki kételkednék, hallgassa meg panaszos szavait annak, kit úgy találtak arezul ütni, hogy szeme is szikrázott belé. A fény és hő hasonlata tapasztalat által be van bizonyítva; mindkettőt csaknem mindig egyesülve látjuk, s épen ez a szoros egyesülés fogja még sokáig késleltetni azon napot, midőn majd a fény erőbeli egyenértéke megállapítható leend. Mind a kettő merőben ugyanazon törvényeknek hódol; a kísérletek úgy a hő, mint a fény visszaverődésénél tükrök, sík és görbült lapokon szorosan ugyanazon módon tétetnek. A hő lálhatlan sugarai egyenes vonalban terjednek, s oly szög alatt verődnek vissza, mely a beesésszöggel egyenlő, kettős törés, elhajlás, sarkitás be van bizonyítva; röviden épen úgy viselik magukat, mint a fénysugarak. A villámosság, ez a titokteljes erő a természetben, melynek tanulmánya századunk első napjait annyira megdicsőité, s melynek sokféle s gyakran megfejthetlen tüneménye még egészen váratlan felfedezések forrása leend, maga is egy neme a mozgásnak, mely korábbi mozgások átvitele által jön létre. Eleinte, hogy az észlelt tényekről számot adjanak magoknak, két ellentétes folyadékot vettek föl; de ez csak iskolásdi tapogatód- zás volt. Az indítás fölfödözése és a készülékek pontosságában s a hatások elemzésében való tökélyesülés oda vezettek, hogy már ma közönséges a vélemény: miszerint a villamos állapot sajátságos, mozgás és a rezgés, melyet előidéz, csak közönséges mozgások átalakulása. Valójában villamosság csakis bizonyos mozgás által idézhető elő, — legyen az dörzsölés, mely a legközönségesebb s legrégibb idő óta ismert villanyossági forrás; legyen az vegytani ténykedés, avagy hő. A delejesség szintén tömeges mozgások állal képződik, s igen valószínű, hogy az csakis ezen mozgások eredménye, mert minden forgásból, parányok vagy testek forgásából, mellőzhetlenül sarkias- ság ered. A napdelej, mivel önmaga körül forog, valamint a föld is; és a testek, ha azok részecskéit forgó mozgásba hozzuk, delejesekké lesznek. Ha a különböző fémek hő-és villamvezető képességéről a legutóbbi években nyert fényes eredményeket egymással összehasonlitjuk, megczáfol- hatlan tényekből foly azon, a bölcsészre nem különben, mint a természet- tudósra egyaránt érdekes következtetés, miszerint mind a két számsor figyelemre méltólag egybevág; azon testek, melyek jó hővezetők, szintén jó villamvezetők, s azon testek, melyek rósz hővezetők, ugyancsak rósz villám vezetők is. Ily összhangzás ezen két mozgásnem rokonságára mutat. Tudva vala már, hogy villamosság által hő és fény, és pedig a legnagyobb hő és a legvilágosabb fény, melyet általán ismerünk, valamint viszont hő által, — mint pl. a hővillamoszlop használásával — villamosság idézhető elő. Ezen kölcsönös összehatás még inkább megerősíti a testek vezető képessége közötti viszonyokat, s a jövőben teendő nyomozások kétségkívül még bensőbb egységet fognak bebizonyítani. Épen úgy be van bizonyítva,
