Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878

hogy a hő mozgása a villamosságéval megegyezik, vagy gátolja azt, és viszont. ügy állnak egymás ellenében, mint két egyenlő lény, melyek egymást pótolhatják, vagy legyőzhetik.

A hő és villamosság közelebb állnak egymáshoz, mint a hő és a fény. Tudjuk, hogy a hőre nézve vannak hőátbocsátók, vagy áttetsző testek, melyek a fényre nézve nem azok, és megfordítva vannak testek, melyek a fényre nézve hőátbocsátók vagy áttetszők, s melyek a hőre nézve nem azok, mint pl. az üveg. Ugyanaz áll a villamosságra is. A folyadé kok föltevése mellett ez meg nem fejthető, holott, ha a villamosság nem egyéb, mint erőátvitel, könnyen felfogható, hogy a testrészecskék azon rendezése, mely valamely testet képesít a fénymozgások átvitelére, kedvezőtlen arra, hogy mozgást bocsásson át. Ha a villamosság testeket széttör, semmi nyomát nem veszszük észre valamely folyadéknak; hanem csak erő átmenetét, melynek hatásai más ismert erők hatásaihoz hasonlíthatók. A mint pl. az üveg villamos kisülés által összetörhető, szintúgy megtörténhetik az dörgő rezgések pl. ágyúlövések áltál is. Kétségkívül mind a két esetben valamely hirtelen és szabálytalanul rezgő mozgással vagyon dolgunk. A villamosság a tárgyakat ép úgy hangzásba és zengésbe hozhatja, mint a rezgés, melyet azok közelében valamely hang vagy hő idéz elő.

Ismerjük a T r eve ly an-féle készüléket. Ez egy hevült vasdarab, mely egy darab ólmon nyugszik, ezt az érintés pontosan kiterjeszti, fölemeli s ide s tova ingadozik, mint a bölcső, mi által a különböző magasságú hangok idéztetnek elő, a fém természete, tömege és idomához képest. Itt tehát három erővel van dolgunk, melyek egymást kölcsönösen nemzik: hő, súly és hang.

Hasonló tény érhető el villamosság által. Gore ulán, tegyünk két réz-sinre üres fémgolyót. Ha a sin egyik végén villamfolyamot indítunk meg, ugyanaz követi a sint a golyóig, keresztül megy ezen s által megy a másik sinre, melynek vége sodrony által a galvantelep másik sarkával van összeköttetésben. A mint a villamfolyam a golyóról megint a másik sinre megy által, bizonyos ellenállással találkozik, minek következtében az érintési pontokon hő fejlődik ki, mi által a sin e két ponton kiterjed vagy fölemelkedik. Ennek következtében a golyó rezegni kezd. A golyó, a mint Tyndall, ezen kísérlet szerzője, találóan mondá, nincsen jó kedvében, majd azt lehetne mondani, hogy nem tudja, melyik lábán tánczoljon; végre mozgásba jő s a síneken tova fut. Ha a sínekből egyenes vonal helyett, kört képeznénk, a golyó a közpályából ki nem szökhetvén, láthatlan erőtől hajtatva szünet nélkül keringene. A hengeritő erő itt szorosan ugyanaz a „ringázó" erővel, melyről fönebb szólánk.

Térjünk át most más kísérletre, mely az ellenállást és hőt, melyek a delejes területen származnak, szembetünőleg megvilágítja. Ha igen erős, egyenesen álló delej sarkai közt ezüstérmet, melyet a delej se nem vonz, se el nem taszít, ide s tova ingatunk, bizonyos nehézség érvényesítendi