Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
Az említetteken kívül a természettan ezen ágával foglalkoztak: Clausius, Mohr, Tyndall tanárok, s főleg ez gyönyörű s a legváltozatosabb alakokban mutatá fel kísérleteit; újabban Eegnault is meghatározá a hő erőmüvi egyenértékét, és azt igen közelítőleg mindig egyenlőnek találta. — Ezek rendszeres hőelméletet állítottak fel, mely általánosan el van fogadva, s mely az összes természettüneményekre meglepően tiszta fényt áraszt. II. Vegyünk most figyelembe más tényezőt, melyet fénynek nevezünk, különböző nézpontokból, s igyekezzünk kitalálhatóvá tenni, mely viszonyok szerint jő az összeköttetésbe a mozgás más tüneményeivel, melyek előfordulnak a természetben. Newton eltalálta ezen viszonyokat, midőn a következő jelentéktel- jes kérdést leirá: „Nem változhatnak-e a test és fény egyik a másikká, s nem nyerhetik-e a testek tevékenységök nagy részét a fényrészecskék által, melyek alkatukba behatolnak? A testnek fénynyé és a fénynek testté változása összhangzatban áll a természet folyásával, mely magának az átalakításokban tetszeni látszik.“ így vezeté Newton be az ő lángeszéhez méltó szerencsével egyszersmind az ujabbkori felfödözéseket a fénynek anyagi behatása körül. — Niepce, Daguerre és Talbot felfedezéseik idejéig majd semmi bizonyos nem volt megállapítható a fény hatásáról, tekintve egyéb erőnemek előidézését. De a vegytan által kétségtelenül be van bizonyítva, hogy a fény a tömecs-alkatot megváltoztatja. Némely állagok, mint pl. az iblany, igen érzékenyek; mások csekélyebb fokban érzékenyek, de a tények behatóbb megfigyelése megengedi, hogy tovább menjünk, s állíthassuk, miszerint valóságban minden anyag, — ha a fénynek kiteszik, — többé kevésbbé jelentékeny fokban megváltozik. — Stephenson azon nézetben vala, hogy minden mesterséges fény s minden mesterséges hő a naptól síárraazik. A tova robogó vaspályavonatban nem a vízgőz ereje, sem a gépész ügyessége, hanem a nap ténykedése lepte meg őt, mely a kőszénbe annyi s oly erős hőt rakott be, mely elég ily bámulatos hatás előidézésére. Lámpában, vagy légszesz-lángban csak azon hő visszatükrö- zését látá ő, mely eredetileg ama sugárzó égi-testből származott, s melyet előbb a lények szerves alkata nyelt el. Ezen eszme napjainkban magasabb bölcsészeti értékű lett, mint azon időben, midőn azt legelőször kimondották. Mondók, hogy a fény, mint erő, hat a testekre s mozgást idéz elő. Ez az eset pl. a halvány és köneny összekötésénél. Mindkét test, mig homályban van, különválva marad egymástól; mindkettőnek egymáshozi rokonsága tehát úgyszólván aluszik: de azonnal felébred, mihelyt a fénynek kiteszik. Yerőfényen a két anyag durranva egyesül egymással. Hasonló az eset a kéksavnál CyH, melyből a fény behatása alatt szilárd részek válnak ki. Ugyanis a tiszta kéksav nem állandó, és különösen a fény csakhamar felbontja és ezáltal ammóniák és fekete csapadék származik; de vízzel
