Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
26 tálán anyagnak tekintették, mely a test parányait betölti, a testek térfogatát kiterjeszti, a testrészecskék összefüggését lazábbá teszi, és igy a testek halmazállapotát is megváltoztatja. Ezen elmélet sok, hajdan ismert tüneményt képes megfejteni, pl. a faj-és lappangó hő változatlanságát; de később némely tüneményeket félig-meddig, s másokat épen nem volt képes megfejteni. Ezen elméletet leginkább felkarolták Laplace, Lavoisier, Carnot, Gay-Lussac francziák. — Mások felismerték a hő és mozgás közti összefüggést, és tökéletesen hitték, hogy hőmérsékváltozat térfogat- változást idéz elő, és ez mozgásban nyilvánul; de viszont a mozgás hőt is szül. Newton minden ingadozás nélkül már ezt állítja: „Vagy nem... vezet-e világosságot a testekbe, hogy azokat felmelegitse, s a részekben rezgő mozgást, mely maga a melegség, előidézzen?“2) Rum ford és Mongolider ezen elméletet m g tovább fejlesztették. Az első a dörzsölés, súrlódás mindennapi tüneményeiből indúlt ki, bá- múlva azon iszonyú hőmennyiséget, mely csak az ágyúk fúrásánál kifejlődik, s ebből következtető: a súrlódás anyag nem lehet; egyedül az erő- mütani erő, melyet alkalmazott a fémrészek mozgására, adhatta ezen határtalan hőmennyiséget. — Davy is észlelte, hogy a súrlódás hőforrás, mert két 0 alatti jégdarab suroltatván, olvadni kezd; de e kitűnő férfiú ezen tüneménynek semmi gyakorlati alkalmazását nem ismerte fel. — Mongolider az erők fentartásának törvényéről az ütközésnél elmélkedvén, az általa faltalált úgynevezett „higmoztani kosnál“ nyomában volt a hő új elméletének ; de ez inkább a léghajókkal foglalkozott. A fénytan elmélete előre haladván, különösen Fresnel beható bu- várlatai által, a tudósok többsége elfogadta: a fény tüneményeit a hullám- zási elmélet szerint magyarázni, és felvették általában, hogy a fénynek, úgy mint a hangnak rezgő mozgás képezi alapját, és ehhez valamely folyadék behozatala szükségessé vált, és ezen folyadék 1 e b (aether) nevet kapott. Ezen mozzanatok a hő uj elméletének is nagy lendületet adtak. — Melloni szép felfedezései a sugárzó hőről fényesen bizonyították a fény és hő hasonlóságát, és ő mondotta ki, hogy a fény és hősugarak mozgás eredményei. Ezen nézetet főleg Olaszhonban Pionciani igyekezett érvényre emelni. De hiányzottak az adatok a hő erőmütani tevékenységét kellőleg megvilágítani, és az új elmélet védői a hőmérsék, lappangó hő, hő- foghatóság tüneményeit nem tudták kellőleg megmagyarázni, és a hő- és fénynyel foglalkozó tudósok még mindig két ellenséges tábort képeznek. Később azok, kik erőmütannal foglalkoztak, vontatva akartak megbarátkozni a hővel, mint erővel. Ezek között első volt 1824-ben Sadi Carnot jeles elmélete a gőzgépekről, mely az új kutatások kiindulási pontját képezte. — Carnot hypothesise a hőt anyagnak vette fel, mely útjában a gépen változatlan marad ugyan, de ezen vándorlásában mozgást létesít. Ezen nézet 2) L. Quaestionus opticae. V. 5. p. 294. 1706.
