Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
115 a csergedező forrásban, az esőben, dörgő villámban és zivatarban, — mindenütt mutass rá, jó anya, Isten jóságára, bölcseségére és hatalmára; ne fáraszszanak ki ezer kérdéskéi, mikor ilyenekről szólnak. Mind alkalmasak ezek arra, hogy a világot már kicsi körében megdicsőitve láthassa, s Isten hatalmát maga körül lebegni, a raórhetlen égboltról egy jobb világot alá- sugárzani s kis szivében egy magasabb rendű szeretetet gerjedezni érezhessen az emberek és teremtmények iránt, melyek mind azon egy atyának alkotásai. A mi további értelmi nevelését illeti e gyöngébb években, az általán csakis azon fordulhat meg, hogy mindannak megkezdésére figyelem legyen szánva, miknek mint alapnak, második nevelésénél alkalmazása lesz. Az értelemnek szemléltető, gyakorlati fejlesztése előnyösebben mehet előre, mint az elméleti, elvontabb oktatás. Jól megválasztott korábbi játékszerei s játékai, történetkék hallgatása s elmondása megannyi tanulás volt már részére. Az ezeknél komolyabbakat nem jó siettetni. Láttam négy éves fiúcskát, ki folyékonyan olvasott, s egy másik ily korút, ki csinosan vetette a betűt; az ilyenek azonban kivételek, s kellene is, hogy azok maradjanak. De a szülék néha nem bírják idejét várni, hogy iskolai batyut lássanak a babácska hátán. „Minél korábban, annál jobb,“ mondják, és megrövidítve gyermekéveinek boldogságában, még mielőtt testben-lélekben hozzá erősödnék, könyvet, számoló-táblát, Írószereket tukmálnak szegényre. Egyébiránt: mint és mikor csempészsze az iró-kőtáblát s iróvesszőt a játékszerek közé, a bölcs nevelő egyes esetekben el fogja találni. Ha csakis mint játszószerek jutnak ez eszközök a 4—5 éves kicsinyek kezébe, ez ellen ugyan kifogás nem lehet; mert miért ne töltenének egy-egy kis óranegyedet az irkálással is, mi különben is oly kedvelt mulatsága a gyermekeknek. Hanem éppen ezért, a céltalan firkálási kedvet már ekkor jól hasznosíthatni arra, a minek majd az iskolában alkalmazása és tovább fejtése fog úgyis következni, — értem: az egyszerű pontok különböző irányú felrakásában oly könyű s fejlesztő gyakorlására a gyermeknek. A legtöbb 4—5 éves gyermek egész készséggel utánunk fogja azt kisérleni, ha a kőtáblán egy sor pontot vízszintes irányban felrakunk, s aztán egy vonallal össze is kötjük azokat; b) ha ugyanezt függélyes; c) rézsútos irányban teljesítjük; d) ha a pontokat félkör-irányban is felrakni s vonallal összefoglalni; végre pedig e) ha a pontokat egyenes vonalban, de egymástól egyenlő távolságban felrakni mintegy játszva megkísértjük. Számtalan egyszerű alakok készítésére rá lehet a gyermeket ily utón vezetni, a nélkül, hogy fárasztaná őt; mert szereti és könnyen csinálja azokat; s mellettük, úgyszólván, tanítás és tanulás nélkül ismerkedik meg az alant, fent, közel, távol, egyenes, görbe, vízszintes, függélyes, rézsútos stb. fogalmakkal s irányokkal, s ugyanakkor 1 — 6, vagy 10-ig is a mennyiségekkel s a pontok megszámlálásával. Tovább azonban ne igen menjünk itt; mert az ugyan mitsem támogatja majd az elemi oktatást, lő*
