Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878

112

nak kísérői: a gondatlanság, tunyaság, rendetlenség, külső tisztátlanság. Óvszere: a gyermeknek, mindjárt első éveitől, foglalkozásra, csekélységekben is gondosságra, s az idő helyes b< osztására szoktatása, és az, ha idején rászorítjuk, hogy első szükségeiben, vetközésben, öltözésben stb. önmaga szolgálja ki magát; maga vegye elő s tegye vissza rendben játékszereit, ruhaneműit, képes könyveit; és ha mindezeknél gyámolítjuk ugyan, de semmi mulasztására szemet nem hunyunk. A mely gyermeknek mindent kezébe adunk, magunk neveljük azt gondatlanná, kárvallóvá, a zsebmetszők s csalók zsákmányává. — A gyermekhibák sorába tartoznak továbbá:

A csevegés, melynek társaságában rendszerint ott leijük a szemfü- leskedő kandiságot, titkolózást, hírhordási, kigunyolási, hazudozási hajlamot, tetszelgést, koránérettséget. Óvszere: ha nem türjük, hogy a gyermek mindenbe belé szóljon, másokról sokat és akármit regéljen; ha suttogásait s titkait visszautasitjuk, mindenben a szigorú igazsághoz szoktatjuk, és vele, mint az ő kora s fejlettsége alatt álló gyermekkel, bánunk el.

A bátortalanság, s a rendesen vele föllépő merengés, tépelődés, szeszély, ideges ijedezés stb. oly gyermekekben tapasztalhatók leginkább, kik első éveikben vagy elhanyagolva, vagy elkényeztetve vannak; kik játszótársak nélkül serdülnek fel, és talán már korán a sötétben kisértő rémekkel, oktalan, megfélemítő mesékkel vannak megrongálva.

A nyalánkság, s ennek kinövései: az élvezetvágy, mértékletlenség, tékozlás, étek- vagy egyébféléknek, pénznek stb. lopva eltulajdonítása. E fölöttébb veszélyes hibák óvszerei, a szigorú szemmel tartás és szoktatás mellett, ha példákkal korán szivébe oltjuk a gyermeknek az igazságos és az igaztalan eleven érzetét, az övé s a másé közötti különbség fogalmát, s mindenben a mérték és az egyszerűség szeretetét. — Végre

A hálátlanság, mely gyakori gyermekbünhöz csatlakoznak legtöbbször: az udvariatlanság, tiszteletlenség, káröröm és érzéketlenség. Gyermeknél iobbadán készséges a hála; és hálás ő gyakran olyankor is, midőn annak kifejezést adni sem szóval, sem tettel nem képes. De éppen ezért kell őt szoktatnunk, hogy minden elvett jóért hálát érezni s köszönetét mondani tanuljon. Fontos itt, hogy a gyermeknek még a szülőktől is mindent kelljen, hanem akármit is csak egyszer lehessen kérnie, s mindent még a legcsekélyebbet is meg kelljen köszönnie. Mert ha hálát s tisztele- letet is kötni köszönetéhez nem értene is még; de megszokja, hogy figyelmet tanúsítson mások s kivált azok iránt, kik vele jót tesznek.

Hanem mellőzzük a továbbiakat, csak azt jegyezvén még itt meg, miként valamennyi gyermekhibák s gyermekbftnök legbiztosabb óvszere lesz átalán, ha azt, a mi a gyermekben érintetlen, elfogulatlan s romlatlan gyermeki, féltékenyen őrizni s mennél tovább fentartani törekszik az anyai szeretet. Azért a legnagyobb nevelők kímélet nélkül elitélik a szülőket, kik alig serdülő gyermekeik eleven képzelő erejét, gyönge idegzetét, sebesen dobogó kis szivét látványos mutatványoknak, zajosabb zenei elő-