Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1878
113 adásoknak, szóval, a szenvedélyeknek hizelgő élvezetek rázkódásainak teszik ki, mik csak arra alkalmasak, hogy idegzetét fölzaklatva, lelkét erőtlen)'tsék, erkölcseit elpuhítsák, érzékeit mámorba ringassák, élvezetvágyát gerjeszszék, s reánézve az ártatlan, csöndes gyermekörömeket unalmasakká izetlenítsék. A tapasztalatlan gyermeki lélek nem áll oly közel a veszélyhez, mint mely a romlás magvait már magába szedte. Azon lesz hát a bölcsen szerető anya, hogy gyermeke mennél tovább gyermek maradhasson ; mely végből nem siet azzal sem, hogy kicsinyeit egymástól, némök szerint, öltözékre, lakásra stb. nézve elkülönítse s a közöttök létező különbség tudatára ébredni engedje. S minthogy azok, egész ártatlansággal, tehetnek és nem ritkán tesznek is föl kényes kérdéseket: készen fog lenni reá, hogy azokat rövid, bölcs és — a lehetség szerint — igaz felelettel elégítse ki, a helyett, hogy „azt még nem kell neked tudni; vagy: te még nem érted azt . . . majd ha nagy leszesz . . .“ s effélékkel visszautasítsa. A ki elárulja, hogy titkot őriz, félig már is kiszolgáltatta azt. A gyermek elhallgat; de sejdítve a titkot, tépelődik azon, s könnyen rósz útra jut, kivált ha magánál érettebb társnál keres felvilágosítást. És most, t. szülői közönség, a serdülő kisdedek értelmi nevelésére, az anyai iskolázásra térhetünk már által. A gyermek szelleme, mint a lágy, képzékeny anyag, ellentállás nélkül veszi fel az alakokat, melyeket beléjök nyomunk. Sőt a gyermekszellem nem csak könnyen, hanem mélyen és tartósan is veszi fel azokat. Azért óvják már a régi kor bölcsei az anyát, hogy maga, vagy dajkái a gyermeket képtelen mesékkel, vagy épen kártékony beszélykékkel mulattassák; mivel csakis hamis, visszás képekkel s eszmékkel töltenék azok meg a gyermekese fejét. S annál fontosabb ezen figyeltetés, mert alig vannak a gyermekéletnek örömteljesebb pillanatai, mint mikor a három-négy testvérke az anya zsámolyánál félkörbe gyűlt, s ez elkezdi nekik: „Volt egyszer egy kis fiú ...“ Fölcsillámlanak ekkor a kicsinyek szemei, hegyezik fülöket s az egyébkor oly ritka ünnepélyes csend áll be közöttük. A leg- szilajabb fiúcska is le van itt igézve; visszatartott lélekzettel csiigg a regélő anya ajkain. S mint értékesítse már most e drága pillanatokat; hogyan járjon el a beszélő anya?.. Oktatva, képezve, de mindenkor élénk kedélyesen, röviden s együgyű gyermekdeden, mint ezt 4—5 éves kicsinyei magok tennék, — a mint hogy utána tenni meg is kísérlik majd. S miről szóljon nekik?.. Miről? Ez, igazán, fontos: mert tudni való, hogy itt csak a legjobb eléggé jó. Azért félre is a dudvaként burjánzó izetlen gyermek- beszélyekkel, e jobbadán megbizhatlan kezek vásári zsibárúival, melyek gyakran a borzalmasra, erkölcsi vadságra, utcai alszerűségekre sem átalják e gyöngéd lelkeket elvezetni. Nincsen itt kezdetben senki másra, mint a szerető, értelmes anyára szükség. Legelső beszélykéit, valóban, nem nagy fáradsággal fogja ő előállíthatni. Ott a képes-könyvben a kis lyánka, bábujával, és a fiú, lovacskájával, — s azonnal kész a kis beszélyhősök törlő
