Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877

31

nek egészségi állapota felől bemutatni, közleni senki nem tudja; csak azt felelik : úgy mondják, úgy hallották ; de fogadni lehetne rá, hogy ezen egészségtani elmélet nem minden gazdálkodó számítás nélkül keletkezett. A fűtés költségbe és fáradságba kerül; ha hidegben hál az ember, megkíméli a kályhát s nem fogyasztja a tűzi fát.

Igazabban volna mondva, hogy hidegben hálni, azaz nem fűtött vagy nem fűthető helyiségekben hálni bizonyos körülmények közt nem épen annyira árt; lám sok szegény szükségből fütetlen helyiségben hál, és mégis él. Ha egyes ember télben bezárt ajtók s ablakok mellett fütetlen térben hál, gondolható, hogy ez nem árt neki, kivált ha jó ágya van, s a tér, melyben hál, elég tágas. Egyes egyén egy és ugyanazon tér légét, ha az nem cserélődik is ki, ha a tér nem szellőztetik is, természetes, hogy nem rontja meg annyira, mint kettő, három vagy több. Az ágy oly ruhanem, oly készülék, mely a hő gazdálkodásra kitűnő szolgálatokat tesz, úgy, hogy abban talán a leghidegebb hálóteremben sem fázunk; de az ágy a hálóterem szellőztetésére semmi szolgálatot nem tesz; arra való nézve, más módról kell gondoskodni. Ki hidegben egészségesen akar hálni, szükség, hogy nemcsak jó ágyban, hanem tágas teremben is háljon, vagy igen roszul záruló ablakai s ajtai, vagy légátjárható szobafalai legyenek, vagy télben nem különben, mint nyárban egy ablakot részben nyitva hagyjon. No ez megint homlokegyenest ellenkezik azok praxisával, kik az üde légtől iszonyodva ablakaik s ajtaik legkisebb hasadékait is szorgalmasan betapasztják.

De talán tudni akarná már egynémely, mennyi légvaltoztatást avagy szellőztetést szükségei egy ember bizonyos meghatározott időben, minthogy a mondottakból tudja már: hogy minden tele van léggel, hogy a lég mindent áthat, hogy átjárása csak legnagyobb gonddal akadályozható meg. Talán kérdezni fogja valaki, mi szükség van még különös szellőztetési intézkedésekre, ha a lég minden téglán, kövön, vakolaton, fán körösztül megy; nem volna-e inkább szükséges eszközt mutatni ki, melylyel az ember magát ezen minden oldalról jövő légrohamtól megóvja?

A legújabb korig a szellőztetés kérdését inkább minőségileg fogták fel; csak azt akarták, hogy termeikben légváltozás legyen, meg lévén elégedve, ha valamely helyiségben egy nyílásra mutathatának, melyen a lég bejöve s egy másikra, melyen kimene. Mennyi lég jő be és megy ki, kérdésbe sem jött; pedig, ha a szükségletet s annak kielégítését ismerik vala, a szellőztetés, melyre gyakran oly büszkén mutatának, rendesen csak igen szegényesnek tűnt volna föl. Hogy ez iránt tisztába jöttek, még alig húsz éve.

Valamely zárt térben mellőzhetetlenül megromlik a lég az által, hogy az lélekzésiinkre és párolgásunkra, a tüdő és bőr működéseinek föntar- tására szolgál. Mely fokig változtathatjuk vagy tisztátalanithatjuk már va-