Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
lamely zárt helyiség légét a bőr és tüdő kiválásai által, a nélkül, hogy tapasztalatszerűleg egészségi állapotunk az alatt szenvedne? Mielőtt ezen kérdésre felelnénk, egy más kérdésre kell megfelelnünk, tudniillik: mely mértékünk vagyon a lég megromlásának mérésére? Régtől fogva a lég eltisztátlanodásának, ha nem is mérésére, legalább becslésére támaszpontul a szagot vettük, mely a légben onnan keletkezik, hogy benne lélekzünk és párolgunk. De ezen mérték csak olyan a lég romlottságának mérésére, mint ha talán a viz mennyiségét valamely falban látásból akarnék meghatározni, a mennyiben a fal nedvesnek vagy száraznak mutatkozik. Valamely fal száraznak látszhatik és mégis nedves lehet; épen úgy a légnek többé-kevésbbé szaga lehet a nélkül, hogy azért ugyanazon fokban már lélekzésre vagy párolgásra szolgált volna. Továbbá a szaglás egészen alanyi érzés, melynek különböző embereknél igen különböző izgé- konysága és finomsága vagyon, úgy, hogy tíz egyén közül alig Ítél kettő egyenlően. Habár általában valamely szobai lég jóságára nézve szaglás szerint egy bizonyos szabály megállapítható is, vitás esetekben az eldöntés mégis mindig csak alanyi leszen. Valami más lenne, ha bizonyos módszerünk volna a szobai lég szag-anyagainak öszpontositására, annak valamely meghatározott légtömegből való különválasztására, lecsapására vagy elnyelésére, hogy azután mérjük azt, avagy mérlegeljük. De erre semmi módszerrel nem bírunk; szagló érzékünkre van hagyva minden. Megfigyelésre méltó módszert talált föl e tekintetben is az éleselméjü tudós, Pettenkofer. Ő az élő ember szénsav-kiválásából indult ki, melynek mennyisége a légben könnyen és biztosan meghatározható, Már a szabad lég is tartalmaz valamelyes, noha csekély szénsavat; az volt tehát a feladat, hogy néhány, tudvalevőleg jó és tudvalevőleg rósz légii lakott szobában a lég szénsava szaporodását meghatározza s egymással összehasonlítsa. Ezen mérték helyessége egy föltevéstől függ, t. i. hogy a lakott szobákban semmi más szénsav-források, mint emberek, ne legyenek; hogy például világitó mécsek, lámpák, gyertyák ne égjenek; hogy az emberek ne dohányozzanak stb. Ha a szénsavat, úgymond a dicsért tudós, a szobai lég megroszabbu- lásának mértékéül veszem, azzal nem azt akarom mondani, hogy a talált szénsav tartalmát az ilyen lég túlnyomólag ártalmas részéül tekintem; hanem, hogy a szénsav nekem csak egy mérték, melylyel a légben a lélek- zés és párolgás által egyidejűleg előforduló minden másféle változások meg- mérhetők. Föltéve, hogy a kísérlet alá vett térről minden más szénsavforrás kizáratott, a szénsav megszaporodása a szobai légben hasznavehető mérték arra nézve, hogy mely fokig volt az már a jelenlévők tüdőiben. Minden egyéb szervműködések, melyekben a lég különben részesül, jóformán aránylag járnak a lélekzéssel. Több ilynemű meghatározások eredménye, hogy, ha a szobai lég 1000 résznyi térfogatában 1 rész szénsav vagyon, az átlag az igen biztos határ, mely a jó léget a rosztól elválasztja. Egy rész szénsav 1000 rész szó-
