Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1877
14 lül közel egyenlő marad, szükségesnek érezzük, testünk közvetetlen közeléből a hőt mindig lassabban bocsátani el. Az ebbeli szabályozás munkáját bizonyos fokig ruházatlan testünk magától, a mi közreműködésünk nélkül végzi. Hővesztés által bőridegeinknek bizonyos mozgalma idéztetik elő, nem különben mint a vér bizonyos élen ytartalma által a lélekzés mozgása. Ezen idegbefolyás következtében testünk fölszinének minden finom véredényei megszűkűlnek. kevesebb vér s azzal kevesebb hő is tolul elfo- lyás végett a fölszinre, s egy ideig fáznunk kell, a nélkül, hogy félnünk kellene, hogy bensőnkben is hidegebbek leszünk. A hideg érzése a bőrön a test bensejében vaió hőmérsékre nézve nem mértékadó, sőt van egy betegség, az úgynevezett hideglelés vagy váltóláz, melyben a roham alatt a belső szervek hőmérséke tetemesen emelkedik, mert ily esetekben igen kevés hő vezettetik a bőrbe. A hőelfolyás ezen természeti szabályozója azonban csak bizonyos fokig és a hőgazdálkodás bizonyos idejében tehet eleget. Erősebb hidegben, vagy gyengébb de tartós hidegben nem lenne az többé elégséges, részint mivel a hőelfolyás igen nagy lenne, részint mivel a szabályozó feszítő ereje megbénulna, minélfogva jobban teszünk, ha a hőelfolyást több öltözék által lassítjuk, s ama természeti szabályozó erejét kiemeljük. Sokszoros tapasztalásra támaszkodva több öltönyt veszünk akkor egymás fölé magunkra, s az alsó ruha úgy viszonyúk a felső öltönyhöz, mint a bőr a legalsóhoz vagy is a beburkoláshoz. E szempontból tekintsük az ing, mellény, kabát, köpeny stb. öltönyök egymásra következését, melyek által magunkból a hőelfolyást fokozatosan mérsékeljük. Nyilt kérdés, melyre jelenleg még nem adhatunk kielégítő feleletet, hogy mennyire kelljen a hőelfolyás szabályozását öltözék által vinnünk, s menynyire hagyhatjuk azt hasznosan testi szervezetünkre s annak tehetségére, melynélfogva több vagy kevesebb hőt hozhat bensőnkből testünk felszínére. A testi szervezet ezen öntevékenységét s készségét, melyet gyakorlat által szerzünk meg, közönségesen edzettségnek, ellentétét pedig elpuhultságnak nevezzük. Az edzettség ugyan soha nem lesz nélkülözhető, de még sem kell azt igen magasra feszíteni vagy fölöttébb igénybe venni. Kell azzal bírni; jó azt készen tartani, de nem kell derűre-borúra szükség és haszon nélkül használatba venni. Minden gyakorlatnak célja az, hogy a legnagyobb eredményeket az eszközök legcsekélyebb elhasználásával érjük el; olyan eszközt kell választanunk, mely által a célt elérhetjük a nélkül, hogy erőnket kimerítsük, hogy ezeket magasabb céloktól el ne vonjuk; igy azon feladatok megoldásánál is, melyek a hővel való gazdálkodást illetőleg előfordulnak, a célszerű öltözéket minden fölös megedződésnek eléje kellene tennünk. Nem csak fölös, hanem egyenesen káros is az embernek magát elkoptatni; ezt az idő majd úgy is meghozza. Hogy ruházatunk fölszinéről testünk melege részenként sugárzik el, arra úgy hiszem nem szükség többé különös bizonyítékokat felhoznom, azt már bebizonyitottnak s önmagától érthetőnek tarthatja mindenki; de
