Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876

81

találkozunk.“ *) Ezen nagy árba merülni nem lehetvén itt alkalmunk, a mi még hátra van, csak azon források felkeresésére legyen szánva, melyekre mindaz, a mi újat vagy szokatlant neologusaink fölvetettek, visszavezethető.

VI. Mi új s mi szokatlan a nyelvben, azt mindenkor ennek jelen, folyamatban s haladás- vagy hanyatlásban lévő korához mérve lehet megítélni. S minden élő nyelvnek .szükségképen több és különböző korai lehetnek és vannak, melyekből minél többet képvisel alakja s anyaga valamely időben, annál tömérdekebb ugyan, annál többoldalú s tartalmasabb is lehet az: hanem annál munkásabb egyszersmind azon belső, erjedés- szerű forrongásban, melynél fogva benne a régit az újabb, vagy viszont, helyéből kitolni, az uj vagy szokatlan tért foglalni törekszik ; s annál távolabb esik még azon szoborszerű megállapodottságtól, mely a klassikai fejlettség sajátja. Nyelvünkben a közelebbi százados forrongás szélesebb és mélyebb nyomokkal zajlott le, mint talán egyebütt valaha: s reánk hagyott müvét mégis kellő megfigyelés utján, roppant mennyiségi arányához képest, elég kevésszerü minőségi osztályokra vezethetni vissza. Szótári újításunk egész nagy müvén ugyanis fel kell ötlenie : elsőben, hogy újítóink jelentékeny részben é p azaz érintetlen szókat vezetnek az irodalmi nyelvbe, melyek azidőben, bármely okból, mint szokatlanok, újak tűnnek vala elő. Továbbá, hogy sokat alaki érintéssel ugyan, de melyet új képzésnek alig, hanem csakis szabályozási, csinositási stb. idomitásnak tekinthetni, milyen bármely élő irodalmi nyelvben folyvást észlelhető. És végre, hogy valódi képzéseik is — a műszók rengetegétől megválva — csak termékenyülés által (v. ö. szerv, -es, -ez, -ezet; tano-da, uszo-eía; táv-cső, táv-irda) emelkednek jelentékeny, bár amazoknál alkalmasint igy is kisebb mennyiségre.

Ép szókkal újításuk mindenekelőtt : a népnyelvi szónak irodalmivá emelése utján mutatkozik. S a népnyelv kétségkívül legjogosultabb forrása is az irod. nyelv gazdagításának. Mert míg anyagára nézve legrégibb korát képviseli a nemzet élő szókincsének; másrészről legszívósabb őre egyszersmind alaki sajátosságainak. Ezekhez járul, hogy noha az eszméknek számos nagy tartományait nem ismerő, az abstractiókat kerülő s a fejlettség sok egyéb járulékaitól idegen népnyelv az irodalmi nyelvnél hasonlithatlanúl szűkebb tartalmi körrel bír : szóbőségre nézve jóval túltesz azon, — mit hamar be fog látni mindaz, ki a nép, és kivált a mi népünk hangkombinatióinak tünemény') Fogarasi János : Segédszótár. Előszó. Pest, 1845. — S közelebb is, hiszen, Jósikának 1853-tól fogva felhasznált s ajánlott uj szavai : áloza, czég, dallamos, esély, fe- szély, fölény, hevély, ildom (rég.): eonvenientiára, jelleg, keret, kezdetleges, bimély, lakályos, láttáv, minősíthetlen, támla, üde, válság stb. csak nem régen, szemünk láttára kezdtek irodalmunkban s az életben tért foglalni.