Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
32 szerű szaporaságát ismeri, melynélfogva azonegy fogalomra sokszor hat, tíz, néha 50—100 szóval kész szolgálni, míg a müveit nyelv egy-kettővel.1) E népnyelvi synonymák gazdaságában tüstént rájöhetünk ugyan, hogy jelentékeny részben majd csupán hangtani variánsok azok (v. ö. siker: si- hér, gúzsadt : kussadt, bimbó : bingyó v. pingyó; rozsé : rézső; tapasz : tepesz); majd pedig idegenből áttestesült szerdák (v. ö. raczi: korcs, or- mánys. fratze-ból; rajtója v. rétya — lajtorján s létrán át -— leiter-ből; hengerel : kínoz, gyötör székelyb. — hengéren át — henker-ből); majd ismét puszta hangutánzatok (v. ö. nyifa, szuszoga: dunnyogó) stb. Tengernyi azonban az oly népsynonymok száma is, melyek világosan különböző gyökerek hajtásai, vagy csak azonegynek különböző elágazásai s többó-kevesbbé megközelíthetők lévén, a nyelvbuvárra nézve a valódi szóegyedek érdekével s értékével bírnak. A népnyelv tehát egyfelől élő anyagának termék-valódiságával, másrészről bőségével legközelébb kínálkozik arra, hogy az irodalmi nyelvben értékesíttessenek képzései. Mert noha sokszerű hangváltozásoknak kitéve s etymoni értekükben meghomályosodva, gyakran alig felismerhető, élettelen romoknak tűnnek azok fel; a mennyiben mégis bizonyos fogalom körül csoportosulva arra mutatnak, hogy eme fogalmaktól nem függetlenül, természeti közvetlenséggel fogantak a nép nyelvösztönében : az uj képzéseknél legalább is annyi joggal dolgozhatók fel, mint más elhalaványult értékű gyökereink. A n é p , értjük, a nemzet azon része, a mi egykor az egész nemzet volt, még mindig az az életdús őstalaj, mely lényegében nincsen át meg át forgatva; míg a kisebb (művelt) rész belőle mint erkölcseiben, szint úgy nyelvében is sok ősi sajátsága árán emelkedett ki. A nyelv belfejlődésének azon kora, midőn még egy-egy eszme megtestesítésének ösztönénél mintegy magától szülemlett meg a gyökér; majd pedig a természet közvetlen dajkálkodása mellett nőtt, szaporított, kisebb-nagyobb rajokat eresztett az; szóval, mikor a nemzet még egyenlő nép, az egyének homogén tömege lévén, benne az egyesek úgy vőnek részt a nyelv alkotásán, mint a méhek közös sejtjük építésén, — ez a kor a népre nézve is reges régen lejárt. Új elemek a nyelvben, épen mint a bevégzett természetben, többé nem igen termenek; de a mód ma sem hasonlatlan, mely- lyel a meglévő anyag alakításán s termékenyítésén a nép részt vészén, 0, i) i) V. ö. cserény, cserje, csepely, cseplye, csepött, esöpéte, cseplesz, eseprente, szep- reneze (apró-cseprő, sepröféle csemetékkel benőtt hely); csutaj, esadaj; bongor, csenger v. csöngör, haraszt, gaz, sór, zsór, vidosza (pal.), pagony (szí. pogon : hajtás) stb. a népnél mind am. berek, liget, bokrokkal benőtt hely. — A Tud. Gyűjt, egyik számában a verni, ütlegelni fogalomra 60 szó ; Dugonicsnál pedig (Magy. példabesz.) 423 kifejezés van összeállítva. Mi — ha Herder szerint az i g e s z ó k gazdagsága a nyelvben a nép t e- vékenységére utal — a cselekvőség eme jelentett nemében jellemző népünkre. Ide jegyezzük még, hogy Lichtenberg az ittas fogalomra 158 szót és kifejezést jegyzett össze a német népnyelvben. (Lichtenb. Schriften : Hildbergh. 1833. II. Hft.).
