Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1876
33 mint nyelvész, nni épen úgy, mint a nyelv ősfejlődésekor, nem ismer törvényt; hanem, mint a lángész, a maga müvében maga lesz törvénynyé. A nép nyelvészete ma sem tudomány még, csak természet, mely nem k é- s z í t i, hanem mintegy termi a maga szavait. S e közvetlenségének becséhez járul, hogy alakító ösztönének örök tevékenysége mellett is inkább megtakarítja ősi kincsének ereklyéit, mint a behozott idegen elemekkel bővebben táplálkozó, s a sebesebb, szélesebb és mélyebb változásoknak kitett irodalmi nyelv, mely a régiből időről-időre többet felejt, hullat, másokkal cserél tol. A nép szógazdaságában nem egyszer lep meg egy-egy ősi szó, melyen a művelt nyelv már régen túladott. >) A nép, végül, ke- vesbbé érintvén szavainak tartalmát, míg az irodalmi nyelv a különösre, határozottra törekszik; szavait a népnyelv nem ritkán ősi, szélesebb fogalmi értékben tartja fenn. Az irodalmi nyelvek valóban nem csak a szóalak kopásának, hanem a szóérték elkülönülésének, szűkülésének s mintegy fogyásának is gyakori tüneményeit mutatják fel. Aroma a bibliában még : illatos növény; ma csak illat már. Hound, deer, stool, starve az angolban egykor: eb, állat, szék, meghalni jelentményű volt; ma különösen : vadászeb, szarvas v. óz, karatlan szék s élienhalni értékűvé fogytak. * 2) Ellenben a naiv alkotó szellem a nyelvnek jobbára csak anyagát idomítja s termékenyíti; tartalmát kevesbbé illeti. Asztag : gabonakazal, egyes tájainkon a népnek általában : halmaz (mint régi magyarságunkban is : asztagfa, kőasztag, ruhaasztag, érdemek asztaga stb.); — mágia v. máglya : rogus, a tájnyelvb. fa-, donga-, hmwakás (felmáglálni a vánkosokat : egymásra, magasra rakni); — gyér és gyakor az irod. nyelvben inkább csak időre, elvontra vonatkoztatva; a népnyelvben pl. a székelyb. és ormányságib. akármi ritkáéra és sürilre (gyér kendő orm. ritkás, rósz szövetű; gyér-e vagy gyakor a szita ? szk. ritkás-e v. sűrű). Ily bővebb tartalmúak a régiségben és itt-ott népünknél : falka és remek általáb. darab; folt, csata : nyáj; marha : kincs, jószág (angolb. is feoh : barom és gazdagság); zsír: nedv; aszalni: szárasztani, búzát, lisztet, és sütni pl. pecsenyét; barát, gazda: nőre is használva; szerencse ma csak j ó, bűz ma csak rósz, — egykor és a népnél néhutt ma is, a jelzés szerint, egyaránt j ó vagy rósz (v. ö. jószerencsés : fortunatus. Bécsi névt. szt. és a népnél : járj jószerencsével; jó büzfl virág stb. s balszerencse az irod. nyelvben is fennél még.). Az irodalmi nyelv tehát, a hol újra van szüksége, a nép nyelv régiségeiben keresse azt legczélszerfibben. Hanem kell, hogy mégis óvatosan. !) Ilyen például : kerep vogulb. hajó, a népnyelvben : komp, valamint sárkerep : sárga lóker (a növény sár azaz sárga virágának vitorlás hajó alakjáról); ju vogulb. ben, bel, a népny. juh: szekér juha (joha, bele, lelke, összetartója): sál vogulb. villám, a népny. saly-og: ragyog, villog; túli a finnb. tűz, a népny. túli piros égő- v. lángpiros; és számos mások, melyeket a fölszínes tekintet elöl csak a nép kezeszennye föd el. 2) Zeitschrift für Völkerpsyeh. u. Spraehwissensch. Berlin, 1874. II. 252.
